Az évtizedek során Bicskén fogalommá vált a Bicskei Torna Club labdarúgó és egyéb csapatainak lelkes, fáradni nem akaró szurkolótábora. Különösen felnőtt labdarúgó csapatunk köszönhet sokat az "ultráknak", hiszen hóban-fagyban, jóban-rosszban egyaránt ott vannak a csapat mellett, függetlenül az aktuális teljesítménytől. Kiss Csaba vezérszurkoló - aki civilben a bicskei MOL Töltőállomás munkatársa - készséggel állt rendelkezésünkre egy kis nosztalgiázásra, no meg előre tekintésre.

2060: Milyen sportbéli előéleted van, sportoltál-e korábban?

Kiss: Sportpályafutásomat 8 évesen kezdtem a Bicskei TC labdarúgójaként, amikor is a Nagy György vezette klub előkészítő csapatában kergettem a labdát. A szamárlétrán felfelé haladva a serdülő és az ifjúsági csapatokban is versenyszerűen sportoltam nagypályán. Aztán az élet úgy hozta, hogy a napi munka és családi elfoglaltság mellett marad a kispályás hobbifocizás a baráti társasággal. Ez viszont nagy élmény, mert hajtásból és zrikából itt sincs hiány.

2060: Mióta beszélhetünk egységes, szervezett bicskei B-középről?

Kiss: A BTC lelátóin törzsszurkolók és alkalmi táborok mindig is voltak, de a jelenlegi szervezett formában kb. 7-8 éve szurkolunk. Mindannyiunk nyugalma érdekében a B-közép a Sportbüfé előtti részről átköltözött a délkeleti lelátórészre (a klubházzal szemben, a „Csak a Bicske!” felirathoz közelebbi lelátó – a szerk.), s itt feszítjük ki drapériáinkat, zászlóinkat, molinóinkat mérkőzésről-mérkőzésre. Így elkerüljük azok rosszallását is, akiket zavar a hangos dudaszó és szurkolás.

2060: Kik alkotják a B-közép gárdáját?

Kiss: A B-közép magja egy 15-20 fős fiatal és középkorú baráti társaság. Különböző vérmérsékletű és foglalkozású, politikáért nem nagyon rajongó emberek vagyunk, s a BTC mellett azért mindenkinek megvan a kedvenc NB I-es csapata is, ám ez soha nem okoz feszültséget közöttünk. Legnagyobb örömünkre az évek során fokozatosan csapódott hozzánk 20-30 idősebb szurkoló is, akik ugyan kisebb elánnal, de tőlünk néhány méterre a tribünön velünk együtt izgulják végig a meccseket. Összességében 40-50 mindenre elszánt „ultra”, akikre mindig számíthat a BTC csapata.

2060: Beszélj kérlek arról, hogyan és milyen formában szurkoltok?

Kiss: A hangunk a legnagyobb erősségünk, hiszen minden meccsen kórusban éltetjük a várost, a csapatot és név szerint a játékosokat is, különösen azt, aki éppen a hálóba tereli a pettyest. Zajkeltő eszközöket is bátran használunk, bár a nagydob most éppen felújítás alatt van, de dudákkal, kereplőkkel bőven el vagyunk látva. A vizuális látvány elmaradhatatlan része, amikor kezdésre kifeszítjük a nagyméretű nemzeti színű és kék-sárga zászlókat.

2060: Úgy hallottuk, hogy a BTC-tábor rangos elismerésben részesült az elmúlt évben.

Kiss: Valóban, a Fejér Megyei Hírlap a tavalyi bajnoki év során internetes szavazást hirdetett meg posztonként a legjobb játékosra és a szurkoló táborokra is. Emlékeim szerint szoros csatában a martonvásári ultrákkal, de végül sikerült győznünk és megkaptuk a „Fejér Megye Leglelkesebb Szurkolótábora” kitüntető címet. Folytatáshoz és képgalériához kattints!

2060: Mely szakosztályok, csapatok mérkőzésein vagytok jelen?

Kiss: Elsősorban a felnőtt és ifjúsági labdarúgó csapat hazai mérkőzésein vagyunk jelen teljes létszámban, idegenbe sajnos a munkahelyi és családi elfoglaltságok miatt manapság már változó létszámban jutunk el. Rendszeresen ott vagyunk a BTC női kézilabda csapatának találkozóin a Szári Sportcsarnokban, régebben a női foci csapat meccsein is szurkoltunk. Ne feledjük, hogy mindemellett sokan a helyszínen szurkolunk kedvenc NB I-es gárdánknak is.

2060: Mit jelent a sportszerető bicskei számára a BTC, mint fogalom?

Kiss: A Bicskei Torna Club egy Nagy Család. Valóban egy fogalom Bicske városának életében, egy emberöltőkön, nemzedékeken túlmutató örök szenvedély, valószínűleg az unokám is fog BTC-meccsekre járni – ha rajtam múlik. BTC mindig is volt, van és lesz!

2060: Mi volt számotokra a legnagyobb BTC sportélmény?

Kiss: Nehéz kiemelni konkrét mérkőzést a több százból, amit az évek során személyesen néztünk meg. Általánosságban nagy élmény volt a csapatot a megszokott megyei első osztálynál magasabb szinten, az NB III-ban látni. Több nagy stadionban is vendégszerepeltünk, s talán a most NB I-es Dunaújváros stadionjában a Pálhalma ellen 2010. november 7-én lejátszott NB III-as találkozót emelném ki, ahol idegenben sikerült 2-0-ra meglepnünk a listavezetőt. Góljainkat Bezerédi és Bartha Peti lőtte. A videó most is megtekinthető a Youtube-on a szurkolásunkkal együtt. A siker azért is értékes volt, mert több volt NB I-es játékossal állt fel az ellenfél (Salamon, Balaskó, Kóczián, stb.) és listavezetőként addig kimondottan jó formában volt.

2060: A valaha volt legszebb BTC-gól?

Kiss: Hát ez még nehezebb feladat, mert még több találatból kell válogatnom, mint meccsből. Ízlések és pofonok különbözőek – ahogy mondani szokták – de nekem Varga Dani gólja a legemlékezetesebb, amit talán egy 2009-2010-es Kisláng-Bicske meccsen lőtt. A labdát a kezdőkörben felpörgette magának és kapásból bombázott bő 40 méterről a meglepett kapus mellett a hálóba.

2060: Melyik volt számodra minden idők 3 legjobb BTC-csapata – korszaktól függetlenül?

Kiss: Az egyik a legendás 1995-ös NB III-as csapat, amelyet Babos Ádám, Udvardi Endre, Borsányi László, Gyenes Attila, Simon Tibor, Horváth Imre, Szekeres Gábor és Plotár Gyula neve fémjelzett, s gyerekként szorítottam értük. A másik a 2010-es Szentjobbi-Mérey-Bartha féle NB III-as gárdánk és a harmadik kedvenc BTC-m a közelmúltból, a volt Bicske II fiataljaiból alakult, Megyesivel kiegészített megyei I.osztályú „csikócsapatunk”, amely látványos focival egy 4-ik és egy 5-ik helyet szerzett két év alatt.

2060: Mit éltetek meg legnagyobb kudarcként?

Kiss: Egyértelműen az NB III-ból való legutóbbi kiesést, ami csak a gólkülönbségen és az utolsó forduló „furcsa” eredményein múlt. Kár érte.

2060: Milyen a kapcsolat a klubvezetéssel és a játékosokkal? Kiss: Úgy gondolom, hogy a mindenkori klubvezetéssel korrekt a viszonyunk. Ha gödörben látjuk a csapatot, igyekszünk Széplaki Árpád jelenlegi elnöknek is segíteni észrevételeinkkel, javaslatainkkal úgy, hogy a napi politikából azért kimaradjunk. Abból viszont nem maradunk ki, ha kétkezi munkára van szükség a BTC-pályán, hiszen a részvételünkkel számos festési munkálat (korlátok, oszlopok, „CSAK A BICSKE!” felirat), fűnyírás, gallyazás és állagmegóvási munka valósult már meg a pályán.

2060: Volt-e már szurkolói balhétok?

Kiss: Verekedésig fajuló balhéról nem tudok beszámolni, elsősorban verbális eszközökkel „gyepáljuk” egymást a riválisok szurkolóival. Jó felépítésű fickók vagyunk, de sohasem keressük az összetűzést. Talán egyszer Sárisápon és Abán volt némi könnyű közelharc, különösen amikor edzőnket érte inzultus a mérkőzés után.

2060: Miért szerethető a BTC jelenlegi csapata?

Kiss: Azt hiszem a fenti válaszaimból kiderül általánosságban, hogy miért szeretjük általában a klubot és a csapatot. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem, hogy mostanában kevés pozitívumot látunk a pályán, s ennek keressük mi is az okát, no meg várjuk az edzői-klubvezetői stáb intézkedéseit a jobb eredmények érdekében.

2060: Miben változtatnátok a BTC keretein belül?

Kiss: Én nagyon szeretném, ha a jövőben több gyermek választaná a labdarúgást Bicskén, mert ez a sportág rengeteg élményt, tapasztalatot, fegyelmet ad annak, aki a klub mellett teszi le a voksát. Tudom kissé illúzió a mai „kockult” (számítógéppel, internettel, okostelefonnal teli – a Szerk.) világban azt várni, hogy csak focizzanak a gyerekek szabadidejükben, de mindenképpen nagyobb hangsúlyt helyeznék az utánpótlásra, s annak személyi vezetésére a klubon belül.

2060: Hogyan jelentkezhet, ha valaki a szurkoló tábor, a B-közép tagja akar lenni?

Kiss: Egyszerűen csak ki kell jönni a mérkőzésekre, megkeresni bennünket az általunk B-oldalnak nevezett lelátórészen (ott ahol a legnagyobb a zaj) és együtt szurkolni végig a 90 percet.

2060: Köszönjük az interjút!

Kiss: Köszönöm a lehetőséget és hadd köszönjek el egy régebbi szurkolói rigmussal, versikével, amit mi írtunk. „Bicske a Mi Csapatunk, A Bicskének szurkolunk, Bicske-mezben sárga-kékben Harcoljatok kőkeményen, Harcoljatok értünk srácok, Megháláljuk, meglátjátok. Csak a Bicske! Csak a Bicske!”

És akkor következzen néhány fotó a B-közép elmúlt éveiből...

...és egy kicsit régebbről, amikor a B-oldal még A-oldal volt, azaz a B-közép is a Sportbüfé előtti főlelátón szurkolt. Az alábbi néhány fotó a 2004-2005-ös ezüstcsapat sorsdöntő, Enying elleni mérkőzésén készült 2005. június 12-én. Az 1-1 akkor sajnos azt jelentette, hogy 90 (!!) lőtt gólunk ellenére az Enying nyerte meg a bajnokságot és jutott fel az NB III-ba 1 pont előnnyel. De ugye később a történelem kárpótolt bennünket...