Téli időutazásra invitáljuk kedves olvasóinkat a Bicske-Székesfehérvár vasútvonal Bicskétől Alcsútdobozig terjedő szakaszára. Az útvonal bejárására egyfelől annak helyenként festői szépsége, vadregényessége, a múlt megmaradt nyomainak felidézése inspirált, másfelől pedig a közelmúlt-beli hír, miszerint kiemelt kormányzati beruházásként a vasútvonal felújításra és újraindításra kerül. Turisztikai célból felújításra kerülnek a még megmaradt korabeli állomásépületek, újraépítik a már elbontott pályaszakaszokat és motorvontatású nosztalgia szerelvényeket helyeznek üzembe. Mint a fotókból látható lesz, a könnyű kirándulás helyenként akadály- vagy túlélőtúrába ment át, ezért annak teljesítéséhez némi erőnlétet és "akadásmentes" öltözéket javasolunk.
De mindenekelőtt nézzük, hogy mit ír a vasútvonalról a Wikipédia. "A vasútvonalat 1898. november 23-án nyitotta meg a Bicske–székesfehérvár–sárbogárdi HÉV vasúttársaság. A személyszállítás 1979-ben szűnt meg rajta. A Székesfehérvár - Lovasberény és Bicske-HM olajraktár közötti szakaszát az 1980-as években felújították és teherszállításra használják. A pálya további része romos és hiányos - ennélfogva járhatatlan; a 811-es útból a keresztező vágányokat kibontották, a MÁV által engedélyezett bontások mellett előfordulnak sínlopások is. A pátkai híd magassága akadályozta a közúti teherforgalmat; de elbontása helyett 2007 júniusában az aluljáró mélyítésével oldották meg a problémát. Érdekesség, hogy a vonal teljes felújítását a 80-as években is tervbe vették. Az ekkor tervbe vett az Eocén-program a hazai szénvagyon minél szélesebb körű felhasználását tervezte, ami új bányák és erőművek nyitásával járt volna. A program által elhatározott Dunántúli Gyűjtőerőművet Bicskén tervezték építeni, a vasútvonal így lerövidítette volna a bakonyi szén szállítási útját Székesfehérvár felől. Az erőmű nem készült el sohasem, bár egyes kísérő beruházások (pl. az iparvágánya, illetve egy hozzá vezető út felüljárója) igen. A vasútvonal szerepel Moldova György: Akit a mozdony füstje megcsapott… című könyvében, ahol riportot készített a vértesacsai pályamesterrel. Vértesacsán az utolsó vonat 1987-ben járt egy filmforgatás alkalmából.Jelenleg a vonal csak Székesfehérvár és Lovasberény között járható, itt szórványos teherforgalom zajlik. A Lovasberény-Bicske vonalszakaszt több helyen elbontották. 2009-ben vásárolta meg a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia a vasútvonal Bicske és Vértesacsa közötti, felhagyott szakaszát. Az alapítvány tervezi a vonal északi részének újjáépítését Bicske és az Alcsúti Arborétum között."
És akkor következzék a kiadós, nagyjából 3 órás gyalogtúra, szinte mindvégig a pályaszakasz nyomvonalán, sok-sok fotóval.
Kiindulópontunk Bicske Nagyállomás déli oldala, ahol autónkkal kényelmesen le tudunk parkolni vagy gyalogosan érkezve a felüljárón jöhetünk át a túloldalról.
Útunk közel egy kilométeren át a Bicske-Hegyeshalom (1-es számú) fővonal két vágánya mellett halad, jól látható a használaton kívűli 906-os számú Bicske-Székesfehérvár vonal vágánya. A gyalogos haladás itt nagy figyelmet igényel a sorozatosan fedetlen, ezért balesetveszélyes vízgyűjtő aknák valamint a sűrű vonatforgalom miatt.
Egy használaton kívűli szelvénykő, amely a 499-es számot viseli. Folytatáshoz és szebbnél-szebb fotókhoz kattints!
A terepviszonyok fokozatosan romlanak, s miután idővel szintkülönbség is keletkezik, időben át kell sorolnunk a 906-os vonal sínjeire.
Itt már a gyönyörű napfényben, elágazva a fővonaltól haladunk a még meglévő sínek között, kevés aljnövényzet, de annál nagyobb hó közepette.
Végig jól beazonosítható a nyomvonal elsősorban a zúzalékkőnek és a talpfáknak köszönhetően, s itt már akadnak sínmentes szakaszok is.
Csordultig a vízelvezető árkok, ez is egy nagy kihívás lesz a pályaszakasz újjáépítőinek.
Csend és évtizedek óta háborítatlan természet, közeledünk a honvédségi korábbi olajraktára felé.
Ketté ágazik a pálya, a jobboldali vágány a HM Olajraktár felé, a baloldali Székesfehérvár felé vezet.
Itt sem mostanában haladt át az utolsó szerelvény...
Innentől a Csákvári út folytatásáig végig az olajraktár mellett vezet a vasútvonal.
Elhagyott őrtorony-maradvány.
Kezd "eldurvulni" a nyomvonal, egyre több a kerülgetni való a pályaszakaszon, cserják, kisebb fák, akácbokrok, aljnövényzet.
Betekintés a korábbi honvédségi objektumba. Még egyben a belső vasúti pálya és az épületek, bár ezutóbbiak jelentős állagromlást szenvedtek el. Érdekes projekt lenne a terület hasznosítása.
A bizonyság, hogy nem tegnap haladt el az utolsó szerelvény.
Fakitermelés, ami remélhetőleg már a pályaszakasz teljes megtisztításának az előszele.
Itt már kidomborodik az akadálytúra jelleg. Helyenként rendesen befedi a pályát a bokros-cserjés aljnövényzet.
És elérkeztünk egy kiadós gyaloglás után az első közúti kereszteződésünkhöz. Ez pedig a Bicske és Felcsút közötti út, amely a Csákvári út külső részén, a szeméttelep után metszi a vasútvonalat.
Nagyon sokáig kellemetlen zökkenőt jelentett a közúton a vasúti sín, de aztán sok év úton leaszfaltozták.
Egy X-faktor avagy folytatás Felcsút felé.
Bontás alatti szakasz, elszállításra, ellopásra (?) váró sínekkel.
Innentől valódi dzsungel következik igen sűrű növényzettel, akadókkal, tüskékkel. Orkán jellegű felsőruházat és masszív túranadrág javasolt!
Helyenként le kell húzódnunk a szántás szélére, mert nem tudjuk magunkat "áthámozni" a dzsungelen. Ott viszont a mély, sáros talaj jelenti a kihívást.
Látkép a töltésről, ami ezen a szakaszon már 8-10 méterrel kimagaslik a tájból.
Egy áteresz, ami felett valaha sínpár feküdt.
A felcsúti erdő gyönyörű, hómentes része.
A pályaszakasz újra felülnézetből.
Továbbra is járhatatlan a nyomvonal, ezért mellette baktatunk a sárban.
Elérkeztünk a Felcsút megállóhely előtti utolsó tereptárgyhoz, a Váli-víz felett átívelő hídhoz.
Kimondottan jó állapotúnak tűnik a híd, rajta az eredeti kőzúzalék, sín sehol.
Felcsúti naplemente után, távolban a Puskás Pancho Aréna.
Mai túraszakaszunkat sikerült ismét némi sínnel zárni Felcsúton.
Nagyjából 8 kilométeres, háromórás, helyenként embert próbáló túránkat Felcsúton a Vasút utcában (mi más is lenne a neve) zártuk. Innen párszáz méteres sétával jutottunk ki a Fő utcára.
Köszönjük, hogy velünk tartottál! Legközelebb innen folytatjuk, "bevonatozunk" Felcsút vasúti megállóba, majd onnan áthaladunk Felcsút-Alcsút vasútállomásra. Ha hinni lehet a híreknek, felújított állomásépületet is mutatni fogunk legközelebb.
