Előre bocsátjuk, hogy az alapvető cél egy kikapcsolódást szolgáló teljesítménytúra volt alapos kalória leadással ötvözve, éppen ezért hiánytalan útleírásnak nem neveznénk ezt a posztot, viszont rövid idő alatt annyi szépséget láttunk - és itt nem elsősorban műemlékekre, muzeális tárgyakra gondolunk - hogy felhívjuk rájuk a figyelmeteket. Sokat jelentett a múlt pénteki ideális napfényes kora őszi idő, amely jótékonyan fokozta a túra élvezeti értékét.

Ezúttal is Bicskéről indultunk, csakúgy mint a korábbi Bicske-Tata (36 km), Bicske-Komárom (60 km) és Bicske-Győr (107 km) biciklitúráinkon, s úgy akartunk 150 kilométert megtenni, hogy ne kelljen "kihajtani" az országból és egyetlen vonatúttal, viszonylag olcsón haza tudjunk jutni Bicskére. Hosszas tervezés után a címlapfotónk alapjául szolgáló "ívet" tettük meg, s csak azért nem kb. 165 kilométert, mert Budapesten a Margit-híd budai hídfőjénél a kerékpárúton ugyanott kaptunk kettős durrdefektet a vadnövényzet tüskéitől, mint tavaly. Mindez a túra kényszerű befejezését jelentette (sötét este volt már) és a Kelenföldi pályaudvarra való tekerés helyett taxival a Délibe vittük a bringát és magunkat.

A Tatáig tartó szakaszt most nem részleteznénk, arról a fenti Bicske-Komárom linken tudtok olvasni. Az ősz derekán hiába terveztük a hajnali indulást, abból végül 5.30 lett, s a 8 fokos hidegben 2 kilométer után máris öltözködésre kellett megállnunk a bicskei Katolikus Templom mellett. Ezután már zavartalanul, sokáig sötétben majd pirkadatban tekertünk és valahol Tatabánya után, de még Vértesszőlős előtt ért bennünket a felkelő nap sugara. Az Által-ér mentén kifogástalan, valóban európai bicikliúton értünk Tatára, majd a tóvároskerti vasútállomásnál el is hagytuk a sváb hagyományokat sugárzó Szomód felé. A túra további szakaszainak megtekintéséhez kattints!

Dunaszentmiklós főtere

Onnan már a Duna-partot céloztuk meg, de előtte kiadós, több kilométeres emelkedőt kellett leküzdenünk a festői Dunaszentmiklós felé. Harmonikus, nyugodt, békebeli tájon haladtunk, körülöttünk erdők, mezők, állatok majd egyre gyakrabban szőlőskertek és évszázados borospincék.

Ránk is átszállt a környék hihetetlen nyugalma, harmóniája. Lassan megérkeztünk az észak-dunántúli régió legnagyobb borvidékének szívébe, a Hilltop-Neszmély borászati vállalkozás ültetvényeihez és feldolgozó üzeméhez.

A szőlősorok között igazi szüreti hangulat uralkodott, hiszen még bőven volt munka, lázasan gyűjtötték be a bor készítésére szánt szőlőt. A sorok között remek táblák jelezték a telepítés idejét, a tábla nagyságát és a telepített szőlő fajtáját.

A borhotel mellett elgurulva már tényleg lefelé vezetett utunk a Duna-part irányába. A 10-es főutat valahol Neszmély és Süttő között értük el, s nyomban elindultunk Esztergom felé.

Lendületünk az első büfé-lakókocsi észleléséig tartott, mert úgy ítéltük meg, hogy rászolgáltunk egy pár ropogósra sütött kolbászra némi mustárral és fehér kenyérrel, no meg 1-2 pohár hideg fröccsre. Szépséghiba csak az volt, hogy a Neszmélyi-borvidék kellős közepén kénytelenek voltunk badacsonyi Varga-borral beérni. Kárpótolt ellenben a részben nyitott holtág lenyűgöző látványa.

Feszes tempónkat tartva, sokáig a főúton haladva Süttőnél "ünnepeltük" a 60-ik kilométerünket, majd Lábatlan, Nyergesújfalu és Tát szinte egybe épült szakaszait néhol valódi belterületi kerékpárúton teljesítve, Esztergomba érve a 88-ikat.

Az esztergomi bekötő útig részesültünk néhány kilométer kerékpárútban, onnan azonban megint a gépjárművekkel közösködnünk kellett. Esztergom belvárosában rövid pillantást vetettünk a csodálatos Bazilikára és környékére, majd felkaptatva a kőkemény emelkedőn, elhagytuk a várost.

És hát innentől kezdve némi csalódottsággal konstatáltuk azt a tényt, hogy az Eurovelo 6 nemzetközi kerékpárútvonal bizony csak helyenként valódi kerékpárút, a táv nagy részében a 11-es főút igen veszélyes szakaszain bicikliztünk. A probléma ott van, hogy rengeteg helyen repedezett, kátyús, mélyedésekkel teli a főút, ami gyakran váratlanul éri a túrázó kerékpárost, s ilyenkor a hirtelen - az "eltaknyolást" kivédő - kormánymozdulat máris veszélyhelyzetet teremt az erre nem számító autósnál. A másik gond a magyar közlekedési kultúra, amely szerint a gépjárművel közlekedők (autó, kamion, autóbusz, traktor, stb.) jó része képtelen előzéskor-kikerüléskor a megfelelő oldaltávolság tartására. Most is volt rá példa, hogy a menetrend szerint közlekedő távolsági csuklós autóbusz szó szerint kb. 30 cm-re haladt el mellettünk.

Pilismaróton emlékezetes perceket éltünk meg, hiszen mindenkor jó érzés az első 100 kilométer leküzdése, s a csodálatos panoráma illetve az évszakhoz képest igen jó idő csak fokozta jókedvünket.

Dömös már a Dunakanyar szívében található és meg kellett állnunk egy kis időre, csatlakozva a vízparton, a dömösi hajókikötő tőszomszédságában gyönyörködő, pihenő természetkedvelőkhöz. A Duna talán itt mutatja legszebb arcát, de döntsd el Te!

Kilátás a dömösi hajókikötő mellől.

Dömöstől már csak egy ugrás Visegrád, ahová némiképp "rakoncátlan" aszfalton jutottunk be, túllépve a 110 kilométert is.

A Visegrád-Nagymaros révátkelő kikötője sem utolsó látvány, de a feszes tempó valamint a sötétben történő újbóli kerékpározás kivédésére némi frissítő vételezése után tovább is indultunk. Mondanom sem kell: továbbra is az országúton - egyéb megoldás, kerékpárút hiányában.

A következő településünk Dunabogdány volt, itt már - mint a képen is látható - megkezdhettük a visszaszámlálást, hiszen innentől már folyamatosan kijelzésre került a táblákon Szentendre és Budapest távolsága egyaránt. Csodálatos partmenti ligetes sétánnyal kombinált kerékpárúton szeltük át teljes hosszában, több kilométeren át a falut, ami nagy élményt nyújtott a folyó folyamatos látványával. Tahitótfalu hamisítatlan dunakanyari feelinget adott, sok-sok útszéli eperbor-árussal és a szép őszi hétvége ígéretével.

A délután derekán futottunk be Szentendre "elővárosába", Leányfalura. Itt már semmit nem láttunk a főútból - megelégedésünkre - hiszen ismét parti sétányokkal és ligetekkel illetve hétvégi házas övezetekkel elegyített bringalehetőséget kaptunk. Szépen tudtunk is haladni a szentendrei Duna-korzó vigalmi negyede felé, ami ugyan észak felé egyirányú, de okos döntéssel a kerékpáros forgalmat elengedik dél felé, s ehhez nagyjából partnerek a szemben autózók is - talán a rengeteg fekvőrendőr hatására.

Ugye innen már Te is úgy gondolod, hogy hibátlan kerékpáros infrastruktúra áll rendelkezésre Budapestig? Nos csalódnod kell és csalódtunk mi is! Az európainak jelzett EuroVelo 6-os kerékpárút a Dera- és Barát-patakok felett nem rendelkezik híddal, amit még könnyedén "feldolgoztunk", hiszen kilométer hosszan kerültünk 90 fokos kanyarokkal a Szentendrei út közelébe az árkokon való átkelésért, de legalább bicikliztünk. Ellenben mielőtt a Megyeri-híd alatt áttekertünk, majd a szépen kiépített békásmegyeri, lakóparkok övezte gáton átgurultunk, "brutál" múlt századi földutakon buckáztunk közel 2 kilométeren át, ami méltatlan mindenhez, amit előtte és utána láttunk. Ha már aszfalt vagy térkő nincs, azért némi tereprendezés mindenképp elférne itt!

Sebeinkre gyógyír volt a Római-part vigalmi üdülősora számos szálloda és parti büfé, étterem péntek kora esti hangulatával, sok-sok kutyasétáltató, kocogó vagy kikapcsolódni érkezett vendéggel. Körültekintő biciklizést igényel mindez, hiszen még a "Cats at play!" figyelemkeltő tábla is jogos ebben a forgatagban. Figyelmünket csak fokozza a budapesti bevezető út, azaz a finálé kezdete. Hibátlan út vezet az aquincumi parton az Auchan áruház mögött, majd egy huszárvágással - az intenzív forgalom ellenére - letérünk a Hajógyári-sziget hídjától a rakparti útra, amit nem tiltanak KRESZ-táblák. A Komjádi Uszodánál hajtottunk vissza a védett bringaútra, de ezt utólag megbántuk már, mert a Margit-hídnál utolért bennünket a kerékpárosok végzete, a dupla durrdefekt! Mint bevezetőnkben írtuk, csakúgy mint 1 évvel ezelőtt, most is valamilyen vadtökszerű növény kőkemény tüskéi nyírták ki külső és belső abroncsainkat egyaránt. Lévén este 8 óra, üzemelő szervizt már nem találtunk, a Batthyány térig toltuk gyalog, ott lecsaptuk a GPS-t 155 km-nél és taxival a Délibe hajtattunk az éppen induló bicskei vonathoz. A defektek egyébként nagyjából 8 km-rel rövidítettek meg bennünket, mert a Kelenföldi pályaudvarig még "lábon" akartunk eljutni.

Csodálatos élményt adott a nettó 12 órás, bruttó 14 órás túra és már tervezzük is a következő hosszútávú túra útvonalat Bicske-Komárom-Esztergom-Visegrád-Szentendre-Budapest-Bicske útvonalon, ami minden bizonnyal meg fogja haladni a 200 kilométert és 2016 tavaszának eseménye lesz. További útifotóink alább megtekinthetőek!