2060: Milyen érzés újra itthon lenni? Nyugalom várt Bicskén?
Lovas: Fantasztikus, hogy Bicske mennyivel jobb hely, mint Brüsszel. Máris rengeteg élménnyel gazdagodtam, kellemes meglepetésekben volt részem, elég, ha az üzletekben tapasztalható mosolygós udvariasságra, segítőkész kiszolgálásra vagy például a gyönyörű uszodára gondolok. Ezek számomra szembetűnő változások a 10 évvel ezelőtti időszakhoz képest.
2060: Miért szakadt vége a brüsszeli kiküldetésednek?
Lovas: 2014. július 31-én szüntette meg a Magyar Nemzet a brüsszeli tudósítói posztot és így szerződésünket. A lap tulajdonosa ezt udvariasan és sajnálattal közölte, amikor aznap felhívott. Elmondta, a jelentősen megemelkedett reklámadó és a kevesebb állami hirdetés miatt kényszerül erre a lépésre. Hozzátette, további jelentős költségmegtakarítási intézkedésekre kerül sor a lapnál, beleértve számos munkatárs elbocsátását, ami meg is történt. A hírt 10 évi brüsszeli munka után roppant örömmel fogadtam, ugyanakkor szeretném rögzíteni: e tíz év alatt a Magyar Nemzet és közöttem a legharmonikusabb és legjobb viszonyt semmi nem zavarta meg. Biztos vagyok benne, hogy a lap vezetése a több tucat újságíró menesztését nem örömmel tette. A kinti „szálak elvágása” után szeptember 13-án érkeztem haza.
2060: Hogyan definiálnád önmagad, ki vagy Te tulajdonképpen?
Lovas: Olyan ember, aki munkája során a tények feltárásában és elmondásában elmegy a falig! A mindenkori tulajdonos és főszerkesztő joga eldönteni, hogy a közléseimből mennyit ad közre, ám a megkérdezésem nélküli változtatás mindig is elfogadhatatlan volt számomra.
2060: Tőled szeretnénk hallani, mástól már sokszor hallottuk: milyen a politikai beállítottságod, hová helyezed magad a skálán?
Lovas: Egyszerűen jobboldalinak tartom magam, annak ellenére, hogy sokan szélsőjobboldali vagy FIDESZ-párti újságírónak tartanak. Korábban a Demokratában ugyanúgy – 8-9 nyílt levélben – bíráltam az akkori FIDESZ rossz lépéseit, mint ahogy manapság a pozitívumok kiemelése mellett a rosszat is kendőzetlenül bírálom. Kifejezetten rosszallom például azt a folyamatot, ahogy a jelenlegi kormányzat „szétveri” a médiumait, negatív érzéseket kelt bennem a sok leépítés, oldalszám csökkentés.
2060: Miért vagy ellentmondásos, megosztó személyiség? A folytatáshoz kattints!
Lovas: Erős véleményalkotónak tartom magam, sokan ütköztetik véleményüket az írásaimmal, de folyamatosan megerősít a tetszés nyilvánítások (lájkok) száma az ellenvéleményekkel szemben.
2060: A közvélemény az egyik legbefolyásosabb újságírónak tart, mit jelent ez a gyakorlatban?
Lovas: A munkám kapcsán jó információs kapcsolatrendszert építettem ki. A brüsszeli balliberális újságírók meg voltak győződve róla, hogy közvetlen a kapcsolatom a kormányzó FIDESZ-szel, holott például Orbán Viktorral négyszemközt egy 2004 szeptemberi beszélgetés óta nem is találkoztam. Ezt nem mondhatnám különleges kapcsolatnak.
2060: 1984 és 1990 között a Szabad Európa Rádió munkatársa, azon belül 1985-86-ban new york-i tudósítója voltál. Milyen volt kívűlről látni a rendszerváltás előtti Magyarországot?
Lovas: Roppant módon utáltam a „rendszert”. Ezért is volt jó, hogy a rádiónál nap mint nap kifejezhettem az érzéseimet, haza juttathattam a szabad világ információit.
2060: A saját eszközeiddel hogyan tudod az ország sorsát jobb irányba befolyásolni?
Lovas: Ugyanúgy, mint korábban, új információkat igyekszem közvetíteni a nyilvánosság felé. Aktuális példa erre az amerikai törvényhozásban fellelhető korrupcióval vagy az államilag fizetett nyugati sajtóval kapcsolatos írásom.
2060: Jó irányba halad a mai Magyarország?
Lovas: Az irány nagyon jó, a hozzá vezető módszerek sokszor szerencsétlenek. Lényegesnek tartom például a keleti nyitást, nem tartom viszont jónak az ezzel kapcsolatos ideológiai – akár miniszterelnöki – megnyilvánulásokat, melyekkel csak feldühítjük nyugati, transzatlanti partnereinket.
2060: Szabad a sajtó ma Magyarországon?
Lovas: Egészét tekintve messze szabadabb, mint bárhol az Atlanti-óceán két partján. Nincs az a durva mondat a miniszterelnökről, amit a balliberális sajtó ne írhatna le, irányukban nincs állami cenzúra – sok országgal ellentétben.
2060: Mi jelenleg országunk legnagyobb megoldandó problémája?
Lovas: A gazdasági növekedési ütem fenntartása. A 2013-as, idei évre vonatkozó pesszimista jóslatokat (pl. Gazdaságkutató Zrt) messze túlszárnyaltuk. Akkor is meggyőződésem volt, hogy rosszak a jóslatok, igazam is lett.
2060: Kintről közvetlenül ráláthattál, milyen jelenleg az Európai Unióhoz való viszonyunk?
Lovas: Borzalmas. 2011-es EU-elnökségünk rögtön azzal kezdődött, hogy a világsajtó támadásba lendült ellenünk a médiatörvény miatt. Jó időzítéssel, előzetes európai bizottsági és európa tanácsi konzultációval ez elkerülhető lett volna. Rossz hírünket alapvetően a hazai forrásaik segítségével alakítják ki, munkájukat sajnos főleg a tavaszi választások óta segíti a nem kevés kormányzati hiba.
2060: Mi indított fiatal korodban a folyamatos disszidálási kísérletre, azt látjuk életrajzodban, hogy „bárhová, de el innen”?
Lovas: Kiskorom óta utáltam az akkori rendszert, amerikabarát voltam, nagyfokú szabadságvágyam mellett nem tudtam diktatúrában élni. 11 évesen otthonról megszökve már a Keleti pályaudvarról hoztak haza, fiatalon megalapítottam a Kereszténydemokrata Munkáspártot 11 társammal, amivel – köszönhetően 12-ik társunknak – le is buktunk. Mindezért 2 év 6 hónapot töltöttem a politikai foglyok börtönében.
2060: Miért, honnan és hová igyekeztél 1964-ben? Mi lett a vége?
Lovas: Egy illegális csehszlovákiai határátlépési kísérlet után (ezért elsőként 9 hónapot voltam börtönben), később lengyel emberek segítségével illegálisan eljutottam az akkori NDK-ba, azonban a Berlini Falon már nem jutottam át. A STASI potsdami börtönéből különgéppel toloncoltak haza – a börtönbe.
2060: Olvastuk a bíróság 1994. január 19-i végzését, amelyben semmissé tette az 1964. július 29-től 1966. szeptember 9-ig tartó börtönbüntetésed ítéletét. Kárpótolt ez az ítélet?
Lovas: Rendkívűli elégtételt nem éreztem, a demokráciában természetesnek tartottam, hogy a bíróság a diktatúra idején hozott ítéletet semmissé nyilvánítja.
2060: Érzésed szerint mikor figyeltek meg vagy mikor hallgattak le utoljára?
Lovas: A Történeti Hivatalból kapott dokumentumok szerint tudott az akkori hírszerzés 1989-ben Mark Palmer amerikai nagykövettel és egy amerikai szenátorral való kapcsolatfelvételemről, melynek célja magyar látogató vízum megszerzése volt családom meglátogatásához. Ekkorra már volt szabad európás kollégáim már mindannyian hazalátogathattak. Korábban egyébként a kanadai Magyar Nagykövetség tájékoztatott a magyar állampolgárságtól való megfosztásomról, amit a rendszerváltás után gyorsan visszakaptam.
2060: Tényleg minden USA-követség egyben kémközpontként is működik?
Lovas: Evidencia, hogy szerves és szoros kapcsolat áll fenn a követségek és a hírszerzés között.
2060: Köszönhetsz-e valamit is az Egyesült Államoknak vagy Kanadának?
Lovas: Ugyanannyit köszönhetek mindkét országnak, mint bármely más bevándorló. Befogadtak extra előnyök nélkül. Nagyon szerettem az Egyesült Államokat egészen a hidegháború végéig, azonban annak végétől nagy fordulatot vett az amerikai kormányzat . Esetünkben sokkal inkább támogatták a mindenkori posztkommunista-balliberális kormányzatokat, szemben a jobbközép politikai erőkkel, amelyeket mindenkor támadtak.
2060: Milyen érzéseket váltott ki belőled a magyarországi rendszerváltás?
Lovas: Óriási öröm volt számomra. Nem értek egyet azokkal a véleményekkel, hogy rendszerváltás nem, csak „módszerváltás” történt. Ennek ékes példája, hogy ma a médiában megjelenhetek és nem visznek el megbilincselve.
2060: Több mint 20 év után hogy látod, azt hozta a rendszerváltás, amit vártál tőle?
Lovas: Nem. Jogos az emberek csalódottsága a potenciális gazdasági lehetőségek kiaknázatlansága miatt. A privatizációs folyamatokban jórészt a régi kommunisták vitték el a jusst, s ezzel évtizedekre megpecsételték a sorsunkat.
2060: Udo Ulfkotte (Frankfurter Allgemeine Zeitung) újságíró leleplező könyvet írt a németországi „bértollnokokról”. Te írtál valaha is kormányzati megrendelésre? Mit tennél, ha felkérnének ilyenre?
Lovas: Miután kormánykörökben is ismerik írásaimat, eszükbe nem jutna, hogy egy ilyen kéréssel felkeressenek.
2060: Hazaérkezésed némi visszatekintésre is időt enged. Mit tekintesz életed főművének és miért?
Lovas: 11 könyvem közül talán a népirtásokról szóló a legérdekesebb. Érdememnek talán azt tartom, hogy lehetőleg olyan információkat teszek nyilvánossá, amelyek sehol nem jelentek meg vagy nehezen elérhetőek Magyarországon.
2060: Melyek a következő céljaid, feladataid? Azt tudjuk, hogy az Echo TV-ben politikai műsort vezetsz, ám azt nem teljesen értjük, hogy hazatérted után a Magyar Nemzet helyett miért a Magyar Hírlapnál folytatod. Mégsem volt békés a váltás?
Lovas: Mint mondtam szeptember 13-án hazatértem. Bármikor publikálhattam volna a Magyar Nemzetben, csakhogy a hazatérésem utáni héten Széles Gábortól, az Echo TV és Magyar Hírlap tulajdonosától felkérés érkezett műsorkészítésre és publikálásra, amit elfogadtam.
2060: Itthon vezető hír volt az Európai Parlamentben tett tiltakozó akciód (a palesztin áldozatok vérét megtestesítő piros festékkel teli vödör átadási kísérlete Sophie in 't Veld liberális holland EP-képviselőnek – a szerk.), aminek 2015. március 15-ig szóló kitiltás lett a vége. Valóban aktivistaként léptél fel?
Lovas: Az eset idején már megszűnt a tudósítói munkám. Ironikusan akartam a képviselő asszony tudtára adni véleményem, akit nagyon érdekelnek az emberi jogok Magyarországon, s szeretném, ha a világ más pontjaira is odafigyelne.
2060: Sokan elemzik írásaidat. Sikernek tartod, ha széles körben bírálják publicisztikáidat?
Lovas: Újságíróként örülök, ha ez megtörténik. Szívesen bocsátkozom nyilvános vitába. 2006 őszéig írtam volna akár balliberális lap felkérésére is (ha a cikkemet változatlan formában közlik), ilyen felkérésre persze nem került sor, azóta azonban a szemkilövetőket mentegető médiában nem lennék hajlandó írni felkérés esetén sem.
2060: AZ ALÁBBIAKBAN EGY MONDATOS VÁLASZAIDAT, TÖMÖR VÉLEMÉNYEDET KÉRNÉNK A FELSOROLT SZÓCIKKEKRE ÉS KIFEJEZÉSEKRE.
Dr. Lovas István válaszai alább.
Korrupció: Kiirthatatlan.
Andre Goodfriend: Küldjék haza!
Soros György: Ne hamisítsák meg a nevét, az útlevelében George Soros szerepel.
Európai Unió: Ha egy hatástanulmány azt írná, hogy nem éri meg, egyetértenék a kilépéssel.
Baloldali ellenzék Magyarországon: Nincs, csak balliberális. Nagy a különbség a kettő között, de ez már egy másik cikk témája lehetne.
FIDESZ-kormány: Hál’Istennek van, de Isten ments, hogy olyan hibákkal folytassa, mint 2014 áprilisa óta nem egyszer.
Kitiltási botrány: Kreált ügy, mi is kitilthatnánk amerikaikat.
Internet-adó: Kontraproduktív.
Demokrácia: A lényeg nem az, hogy egy rendszer demokratikus vagy tekintélyelvű, hanem annak eredményei.
Ukrán-orosz konfliktus: Orbánnak teljesen igaza van, hogy legfontosabb az ott élő magyarok sorsa.
Palesztína: Izraelnek ki kellene vonulni onnan, csakúgy mint Indiának Kasmírból.
Egyesült Államok: Sajnálom, hogy 1990 óta eltűnt a korábbi Amerika.
Kedvenc politikusod: Lee Kuan Yew szingapúri senior miniszter, aki 90 évesen is tanácsokat ad miniszterelnök fiának. Az eredetileg 3,2 milliós városállamból világgazdasági tényezőt csinált pár évtized alatt.
Kedvenc irodalmi műved: Nincs, sokat és sokfélét olvasok.
Kedvenc filmed: A félelem bére.
2060: Olvasóink nevében üdvözlünk újra Magyarországon, sok sikert és jó egészséget kívánunk, köszönjük az interjút!
