Egy héttel ezelőtti cikkünkben részletesen beszámoltunk a bicskei Nagyállomástól Felcsútig megtett mintegy 8 km-es akadálytúránkról, melyet mindvégig az egykori Bicske-Székesfehérvár 906-os számú vasútvonal nyomvonalán tettünk meg, érintve a honvédség egykori Olajraktárát is. A múltidézés és nyomvonalkutatás szenvedélye alaposan megérintett bennünket, így már türelmetlenül vártuk a következő napfényes, fotózásra alkalmas kiránduló napot. Valentin-napi ajándékként meg is kaptuk, hiszen a hajnali fagyokat követően március végi időjárásban folytathattuk utunkat, melyet ezen a napon Felcsúttól Vértesboglárig terveztünk 6 km hosszban, más kérdés, hogy végül kereken 12 km lett belőle - a tájba való belefeledkezésünknek és némi tájékozatlanságunknak köszönhetően. Előző útleírásunk tartalmazza a vasútvonal teljes térképét is, ezért most mindjárt következzenek az útifotók!
Itt hagytuk abba egy héttel ezelőtt, azaz Felcsút, Vasút utcában, az egykori "Felcsúth" vasúti megálló környékén. Sajnos, mint kiderült, nekünk sem és másoknak sem sikerült a megálló helyét pontosan behatárolni.
Ez megint "sűrűn" kezdődik, dús cserjék és aljnövényzet közepette szlalomozunk.
Mellettünk csobog a Váli-víz.
Tagadhatatlan jelek, hogy jó nyomon járunk: talpfák és kőzúzalék.
Mesefilmbe illő ágas-bogas fák nőtték be mostanra a pályát.
És van, ahol már nyoma sincs a sínpárnak. Folytatáshoz Alcsút-Vértesboglár-Vértesacsa felé és a csodálatos fotókhoz kattints!
Dús mohával benőtt talpfák.
Elöször, de nem utoljára keresztezzük a Váli-vizet egy igen jó állapotú hídon.
A cserjeritkítás már előszele lehet a közelgő felújításnak, azaz a Bicske-Alcsút nosztalgiavonat elindításának.
Reméljük, ezekért visszajönnek a munkások...
Hamarosan elhagyjuk Felcsút térségét, jól látható vonalvezetésünk van.
Talpfák némi mohával és vasszerelvénnyel.
Talán a pályafelmérés céljából feltúrt kőzúzalék, jól látható, hogy anno nem sajnálták az anyagot a pályából.
És egyszer csak beköszönt Alcsút-Felcsút vasútállomás a maga eredeti szépségében felújított állomás épületével.
Korabeli lámpatestekkel.
Harmónikus észak-keleti homlokzattal.
Talpfákból ácsolt korláttal.
És igényesen kialakított fogadó térrel. Bekukkantottunk az ablakon, s láthattuk, hogy belső berendezésével már készen áll az épület a vonattal érkező turisták fogadására.
Mielőtt elhagyjuk az állomást, szomorúan állapítjuk meg, hogy síneknek, bakterháznak már nyoma sincs, de örüljünk az állomásépületnek. Viszlát Alcsút!
Pontosan Felcsút és Alcsút határán keresztezzük a 811-es utat, ahol az egykori sínek már le lettek aszfaltozva.
Némi nyomkereséssel gyorsan rátalálunk a vasúti pálya folytatására.
Ezzel a helyzettel gyakran szembesültünk, ilyenkor gyors kikerülés, töltésről le, töltésre fel!
Távíró vezeték maradványai.
Egy viszonylag épen megmaradt vasúti berendezés, az Alcsút-Felcsút vasútállomás bejárati szemafórjának kezelőszerve.
És a jelző teljes szépségében.
Újabb hídon át, útban Vértesboglár felé.
A kaotikus aljnövényzet miatt hosszabb területen le kell térnünk a töltésről.
Azzal párhuzamosan, a töltés mellett haladunk viszonylag kényelmes talajon.
És egy újabb korabeli tereptárgy. Alcsút-Felcsút előjelző szemafórja. Ezt tényleg nem mostanában használták utoljára.
Hosszabb épen maradt pályaszakasz, jól látható oldalról is a sínpár.
Előjelző tábla.
Gyönyörű a boglári erdő a stabil töltéssel és gazdag állatvilágával. Méretes mezei nyulak húztak el jókedvűen mellettünk, a távolban ötös-hatos őzcsapatok bandukoltak a tavaszi napfényben.
Egy szelvénykő, de sajnos ezen sem tudtunk már számozást felfedezni.
Épen maradt pályaszakasz mentén haladunk tovább, gyanítva, hogy már túlhaladtuk az egykor volt vértesboglári vasúti megállót. Bármennyire is figyeltünk, nyomát nem láttuk.
Völgyben halad tovább a pályatest.
Gyalogos felüljáró alatt is elhaladunk.
Itt még sínek mentén...
...itt azonban már sokáig csak a töltésen.
A csalhatatlan nyomok segítik a tájékozódásunkat.
Félreértés ne essék, ez nemcsak erdei út, hanem egyben a vasúti pálya nyomvonala is.
Íme a bizonyság, ha egy kicsit mélyebbre ásunk.
Vadregényes táj, számos vadászlessel. Ezek szerint erre vadállatok is vannak?
Egy masszív vasúti híd, kissé lelakott állapotban.
Egy másik, hasonló "bőrben".
Mint kiderült, vannak vadállatok. Miután a képen láthatóhoz hasonló kb. másfél mázsás egyedből a második sprintelt el tőlünk 8-10 méterre, úgy döntöttünk, hogy kissé eltávolodunk a nyomvonaltól a békesség érdekében.
Bő kilométeren át a szellős réten haladtunk, a kép jobb szélén látható sűrűben a vasúti nyomvonal.
Vaddisznó dagonya kukorica csutkákkal. Így már értjük a röfik közelségét.
Mai utolsó tereptárgyunk egy áteresz.
Nem sokkal Vértesacsa külterülete előtt döntünk úgy, hogy megszakítjuk mai "vonatozásunkat", eltávolodva a nyomvonaltól a csodaszép acsai horgásztó mellett bandukolunk be a faluba némi közlekedési eszközt keresve.
És láss csodát, kb. másfél kilométer után egyszer csak felbukkan mellettünk a sínpár, tehát most ő követett bennünket, nem tudunk elszakadni egymástól.
A 811-es utat keresztező sínszakasz a bakterházzal, itt zárjuk a mai túrát. Köszönjük, hogy velünk tartottál! A folytatásban "behatolunk" az egykori vértesacsai vasútállomásra, megnézzük az állomásépület maradványait, majd Lovasberény felé vesszük az irányt.
