Ha csak az időjáráson és a szurkolókon múlna... Csapatunk ezúttal is csodálatos futballidőben léphetett pályára, végre győzelmi esélyekkel az élbolyban tanyázó, de nem túl acélos, fiatal Ercsi Kinizsi gárdája ellen.

Álomszerűen indult pedig a találkozó, hiszen az Oláh elleni szabálytalanságra a játékvezető már a 2. percben befújta a javunkra a tizenegyest és Megyesi nem hibázott (1-0). Mire elkezdtünk volna örülni a vezetésnek, máris jött az egyenlítés. Vendégszögletet követően közelről Sárdi egyenlített (1-1). Ezt követően hullámzó és küzdelmes játékot láthattunk, mindkét kapu veszélyben forgott, s az első félidő hajrájában Oláh nagyszerűen fektette el ziccerben a kapust, ám lövése a felső lécet súrolva hagyta el a játékteret. Néhány perccel később a vendégek csatára a leshatárról indulva a jobb kapufát találta telibe lapos lövésével. Jókor jött a szünet (1-1).

A második félidőben alább hagyott az iram, sok hibával és sok mezőnybeli küzdelemmel tarkított játékot láthattunk. Látszott, hogy amelyik csapat előbb megszerzi a vezetést, várhatóan el is dönti a mérkőzést. Sajnos nem nekünk sikerült, hiszen a 70. percben vendég kontra után Ivacs laposan kilőtte a bal alsó sarkot (1-2).

Lelkileg padlóra tette csapatunkat a kapott gól és a 83. percben sebezhető védelmünk jobb oldala újból hibázott. Komáromi buktatta a kiugró vendégcsatárt, amiért piros lappal bűnhődött és tizenegyes! Flórián biztosan lőtt a jobb felső sarokba (1-3). A hátralévő időben egy-egy kapusbravúr mindkét oldalon, de az eredmény már nem változott.

Jogosan kérdezték a szurkolók, hogy vajon mi az oka a - mostmár sorozatos - gyenge játéknak? Miért nem tudjuk eldönteni a mérkőzést abban a periódusban, amikor játékban az ellenfél fölé tudunk nőni? Kiesünk-e?

A választ a fiúknak kell megadni Erdész Ferenc irányításával, de az már biztos, hogy a forduló után az utolsó előtti, 15-ik helyre csúsztunk vissza és alapos formajavulásra lesz szükség, hogy a tavaszt ne ideges hangulatban és az életünkért küzdve kezdjük!