George W. Bush amerikai elnök az elismerés napjává nyilvánította 2006. október 23-át, az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából, a 2006 őszén nyilvánosságra hozott 8072-es számú proklamációjában. Proklamációjában ez olvasható: „…a magyar forradalom 50. évfordulóján ünnepeljük azokat a magyarokat, akik kihívást intéztek egy birodalomhoz, hogy kivívják a szabadságukat. Elismerjük a barátságot az Egyesült Államok és Magyarország között és megerősítjük közös óhajunkat a szabadság elterjesztésére szerte a világban…
A forradalom előtt és alatt rengeteg hír terjedt a rezsim erőszakszervezete, főleg az ÁVÓ rémtetteiről. A diktatúra átláthatatlansága miatt ezek ellenőrzésére nem volt mód, de a forradalom alatt (sőt évtizedekkel később is) történtek kísérletek egyik-másik ilyen hír ellenőrzésére.
Elterjedt hír volt, hogy a Köztársaság téri pártház alatti kazamatákban embereket tartanak fogva és kínoznak, illetve hogy a pártház védőinek a zöme az október 30-ai ostrom során ezeken a "rókalyukakon" keresztül menekült el. Többek közt ezek a hírek is magyarázták a pártház ostromának hevességét és az itteni események brutalitását. A pártház bevétele után a felkelők keresni kezdték a titkos pincéket, de nem találták őket. A kutatáshoz mérnököket mozgósítottak, földmunkagépeket hoztak: volt olyan kiásott gödör a téren, amely a tíz méteres mélységet is elérte. Az egyik Corvin közi felkelő, Nagyidai József így írta le a lehetséges okot: "A tankok lövése után a felkelők mindkét irányból megrohamozták az épületet… A színpad mögül még néhány lövést adtak le ránk… A függöny mögött volt egy lejáró a pincébe. Megtaláltuk az ajtaját, egy vas csapóajtót, valószínűleg ott menekültek le néhányan… Lementünk utánuk, gránátot dobtunk be magunk előtt, és kiabáltunk, hogy gyertek elő, nincs esélyetek a megmenekülésre. Mivel csak egy jött elő, ebből származhatott az, hogy ott alagút és föld alatti börtön van.
"Tudni vélték – főként a budapestiek – azt is, hogy a fővárosi ÁVH-székházban létezik egy húsdaráló, amelyikbe belegyömöszölik a holttestet, és a szerkezet egyenesen a Dunába ürít. A kérdés az, miért fogadta el a társadalom nagyobbik hányada tényként ezeket a híreket" – írta M. Kiss Sándor
A legnépszerűbb jelmondatok, melyeket a tüntető tömeg használt: Folytatáshoz kattints!
Lengyelország példát mutat, kövessük a magyar utat!
Új vezetés, új irány, új vezetőket kíván!
Bem apó és Kossuth népe, menjünk együtt, kéz a kézbe!
Munkás-paraszt gyerekek, együtt megyünk veletek!
Új vezetést akarunk, Nagy Imrében bizalmunk!
Nem állunk meg félúton, sztálinizmus pusztuljon!
Szovjet sereg menjen haza, Sztálin-szobrot vigye haza!
Függetlenség, szabadság!
Éljen a lengyel nép!
Éljen a lengyel munkáspárt!
Munkás–paraszt hatalmat!
Éljen a népi hadsereg!
Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a kormányba!
Ruszkik haza!
Aki magyar, velünk tart!
Most vagy soha!
Vesszen az önkény, éljen a törvény!
Kossuth címert akarunk!
A melbourne-i vérfürdő a vízilabda történetének leghíresebb összecsapása, amelyet Magyarország és a Szovjetunió vívott a melbourne-i olimpián, egy hónappal az 1956-os forradalom leverését követően. Az eseményt a mindenki által ismert politikai előzmények miatt elszabaduló indulatok jellemezték a medencében és a nézőtéren is. Az olimpiai magyar vízilabda-válogatott a következőkből állt: Bolváry Antal, Boros Ottó, Gyarmati Dezső, Hevesi István, Jeney László, Kanizsa Tivadar, Kárpáti György, Markovits Kálmán, Mayer Mihály, Szívós István és Zádor Ervin, a csapat legfiatalabb tagja. A meccset 4-0-ra, néhány nappal később pedig az olimpiai bajnoki címet csapatunk nyerte!
Az 1956-os forradalom mellett fegyvert fogó „Pesti srác” a forradalom egyik közkedvelt jelképe. A korai Kádár-korszak terminológiájában a pesti srác kitétel egyenlő volt a huligánnal. 1956 fiatal nemzedéke, akik már a kommunista diktatúrába szocializálódtak, sok visszaemlékezés szerint szívesebben fogott fegyvert, mint az idősebbek. A legtöbb pesti srác a lakosságának erős nemzeti érzelméről már akkor is régóta híres Ferencvárosban harcolt, a Corvin közben, illetve a kerület többi ellenállócsoportjában...A „Pesti srác”-okhoz fűződő klasszikus magyar vicc, hogy: „Miért támadnak a szovjetek mindig hajnalban? Mert a gyerekek akkor még alszanak”.
Hazánk első és eddig egyetlen 1956-os forradalom és szabadságharcos múzeumát Kiskunmajsán a Corvin köz volt főparancsnoka, Pongrátz Gergely alapította. Miután a rendszerváltás után kényszerű száműzetéséből 1990-ben hazatért, egyik legfontosabb célja volt, hogy létrehozzon egy olyan kiállítást, amelyben megtekinthetők az 56-os forradalomhoz és szabadságharchoz kapcsolódó dokumentumok, ereklyék, fotók. A múzeum épületét tanyasi iskolának építették a két világháború között Klebelsberg Kunó minisztersége alatt. A múzeum 1999-ben nyílt meg, udvarán egy T–55-ös harckocsi látható. Két kiállítási terme van. Ezekben korabeli relikviák: zászlók, fegyverek, térképek, fényképek, újságok, szabadságharcosok képzőművészeti alkotásai, egyéb személyes tárgyaik láthatók.
