2060: Dicsértessék a Jézus Krisztus Atyám, hogy érzi magát a Bicskei Egyházközségben?
Atya: 2011. május 1-től szól a küldetésem. Sokan szokták kérdezni, hogy érzem magam, s erre mindig azt felelem: én még rossz emberrel nem találkoztam Bicskén. Az emberekben egyébként is mindig a szándékot nézem, nem pedig az eredményt, s mindenkiben – aki nem önző és empatikus – meg lehet találni a jót. Tartom az „Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten.” elvét és igyekszem helyt állni úgy az egyházi, mint a társadalmi életben egyaránt.
2060: Megítélése szerint a bicskei felnőtt lakosságnak mekkora része hívő? Egyáltalán vannak-e az egyháznak erre vonatkozólag „tervszámai” illetve befolyásolhatóak-e a számok?
Atya: A legutolsó népszámlálás adatai szerint a megyében a lakosság közel fele tartja magát vallásosnak. Bicskén a vallásos lakosság 66 %-a katolikus, 30 %-a református és 4 %-a egyéb vallású, tehát a város jellemzően katolikus település. Befolyásolás, térítés helyett inkább az evangelizációban hiszek, abban, hogy a hit által jobb emberekké válunk, könnyebb lesz a problémák orvoslása és összetartóbb, integrálódóbb közösségekké válnak a családok.
2060: Fontos-e, hogy a hívők aktívan gyakorolják is a vallást?
Atya: A bicskei katolikus hívők 15-20 %-ával van aktív kapcsolatunk, de ennél jóval többen – közel 50 %-uk – támogatják az egyházközséget az önkéntes hozzájárulás útján. Az aktív vallásgyakorlás elősegítéséért dolgozunk és mindennapi cselekedeteink is ezt segítik elő.
2060: Létezik-e bármiféle rivalizálás a helyi egyházak között?
Atya: Nem jellemző, kifejezetten jó az együttműködésünk a többi egyházzal. Minden év elején az Ökumenikus Imahét keretében 7 napig vándorolnak a hívőközösségek, meglátogatjuk egymás templomait, részt veszünk egymás rendezvényein. A társadalmi élet egyéb eseményein is közösen veszünk részt, hogy csak a kenyér megáldását, az önkormányzati rendezvényeket említsem. Az újonnan megalakult képviselő testület külön is kérte a történelmi egyházak áldását az alakuló ülésén. Együttműködünk továbbá a hitéleti stratégia fejlesztésében, folyamatos a tapasztalatcsere.
2060: Hány éves kortól javasolja az aktív hitéletet egy gyermeknek?
Atya: A gyermek első hitoktatója a szülő. A kereszteléssel indul a gyermek hitélete, s ekkor a szülő ígéretet, vállalást tesz, hogy segíti gyermekét a krisztusi biztonság elérésében. Kicsi korban, amikor a gyermek még megszólalni sem tud, anyukája felette imádkozik, összeteszi a két kicsi kezét, később megtanítja imádkozni. Ezek az első lépések, amelyekben mindvégig a szülő az első számú felelős, s ehhez segít tevékenyen az egyház.
2060: Milyen a plébánia kapcsolata a helyi katolikus általános iskolával?
Atya: Kiegyensúlyozott. Problémák bármelyik oktatási intézményben vannak, ráadásul a Szent László Általános Iskola működését fontos egyházi törvények szabályozzák, segítik a családokat a keresztény nevelésben. Manapság rengeteg impulzus, külső – akár spirituális, szekta-jellegű – hatás éri a gyermekeket. Az iskola nem sziget, hanem egy jól érzékelhető – részben érzelmi alapokon nyugvó – kapcsolat egyik része. Az Egyházközség és az iskola egymás nélkül nem tud jól működni.
2060: Elégedett-e a hitélet, katolikus nevelés helyi gyermekekre gyakorolt hatásával? Hogyan mérhető ez a hatás?
Atya: A gyermekeken keresztül rengeteg család sokkal érzékenyebb az egyház dolgaira. Sok megkeresést kapunk a gyermekek ügyeiben, sokszor nyújtunk segítséget kamaszok lelki vezetésében, mentális problémáik megoldásában. Barátok, családok beszélgetéseibe koordinátorként, katalizátorként kapcsolódunk be. Az egyházról kissé elkorcsosult vélemények alakultak ki az idők folyamán, mondván „csak imádkozzanak”, holott alapvető küldetésünk az emberek jobbá tétele, az emberek javára történő munkálkodás. Egy jó példát hadd mondjak erre. Közelmúltban beszélgettem Bicske rendőrkapitányával, aki a közbiztonsággal kapcsolatban úgy vélekedett, hogy „akit mi helyre tettünk, azzal nekik sincs több dolguk”. Jó volt hallani.
2060: Milyen helyet foglal el a Bicskei Egyházközség az egyházi hierarchiában?
Atya: A katolikus egyház egy világra szóló, hierarchikus közösség. Magyarországon – eltérően a református struktúrától – egyházmegyék működnek egy-egy püspökkel az élükön. A mi egyházmegyénkhez öt esperesi kerület tartozik, Bicske a Vértesi Esperesi Kerület része. Nagyjából Mórtól Bicskéig kb. 20 pap áll a hívők és Isten rendelkezésére a hét minden napján, ám ennél több plébánia működik, hiszen nem minden plébániára jut plébános. Jómagam hét településen szolgálok egyidejűleg: Bicskén, Felcsúton, Alcsútdobozon, Csabdin, Vasztély-pusztán, Óbarkon és Szárligeten, továbbá a Szent László iskola püspöki biztosa is vagyok. Mindez nem kevés feladattal és összehangolt szervezéssel jár.
2060: Milyen a kapcsolatuk a püspök úrral?
Atya: Kiváló, a püspökök képviselik sajátos jogokkal az egyházmegyéket, míg a plébániák önálló jogi személyként működnek. Minkét szinten felelős vezetés dolgozik, rendszeresek a találkozók, továbbképzések, közös rendezvények és a meghitt beszélgetések.
2060: Milyen a finanszírozási hátterük? Ennek mekkora részét adják az adományok?
Atya: A plébániák nem kapnak semmilyen állami működési támogatást, azokat szinte teljes egészében a hívek támogatásaiból tartjuk fenn, sőt egyfajta kvótát is fizetünk a püspökség felé. Pozitívum, hogy az egyházak visszakapták az államtól az ingatlanaikat (templom, temető, plébánia, iskola), de a történelem során bevált fenntartási forrásokat már nem. Tudni kell, hogy az egyházak régen számtalan saját, ún. papi földdel, de még saját bankkal is rendelkeztek. Ezek hiányában jóval nehezebb az ingatlanok, intézmények fenntartása. Természetesen nagy segítség az állami pályázati lehetőségek igénybe vétele, mert ezek nélkül az ingatlanokkal kapcsolatos feladatokat nem tudnánk elvégezni.
2060: Mindannyiunk örömére hosszú évek után újra felújításra került a katolikus templom, mi adta ehhez a hátteret?
Atya: Hosszú idő után elérkezett a templom renoválásának, tatarozásának ideje. Igényünk találkozott az önkormányzat elképzeléseivel, sikerült a városközpont felújítására készített pályázatba részben beépíteni a templom felújítását (35 millió forintos összeggel), amihez az egyházmegyétől további 24 milliót kaptunk. A hívek adományaival együtt közel 60 millió forintból sikerült újjávarázsolni a római katolikus templomot.
2060: Milyen fejlesztési terveik vannak, különös tekintettel a katolikus temetőre?
Atya: A közeljövőben a temetőre vetjük tekintetünket. A híveknek kiemelten fontos a nyughelyül szolgáló temető állapota. Korábban a kapu folyamatosan tárva-nyitva volt, motorosok versenyeztek a sírhelyek között és még átmeneti autóparkoló is létesült a kertben. Ezt az állapotot megszüntettük, az új kerítés tervei elkészültek, a pályázati folyamat és a kivitelező kiválasztása zajlik. Sok millió forint ráfordításból nem rövid időre, hanem 150-200 évre tervezzük az építészeti megoldást. Reményeim szerint tavasszal hozzá tudunk látni.
2060: Mit tart eddigi tevékenysége legnagyobb eredményének?
Atya: Azt, hogy érzem az emberek szeretetét, „mellémállását”. Érkezésemkor igen megosztott volt a bicskei hívőközösség. Sok tervvel érkeztem, közös vállalásokat tettünk, így megvalósult a templomfejlesztés, a hitélet erősítése, erősödött a karitatív tevékenység a rászorulók megsegítésére, kiszélesedett a hitoktatás, aktívabbá váltak a nyugdíjas közösségek, beindultak a felnőtt bibliaórák. „Fülemüle” néven (Néri Szent Fülöp védőszárnyaira utalva) elindítottuk a fiatal házasok hittanos közösségét. Aktívak és sikeresek a ministránsok illetve cserkészek táborai, egyéb rendezvényei. Ugyanezt kívánom elérni és fenntartani a további hat plébánián is, ami a hitéleti ember mellett menedzsert is megkíván tőlem.
2060: Tart-e számon kudarcot?
Atya: Egyelőre nem.
2060: Mi lelkipásztori küldetése?
Atya: Erre egy történettel élnék. Mielőtt pap lettem, orvosnak és pszichiáternek készültem. A szerencse – és az akkori rendszer – folytán harmadikos gimnazistaként előkelő helyezést értem el az országos biológia tanulmányi versenyen, ami a Debreceni Orvostudományi Egyetemre vizsga nélküli felvételt jelentett. Hosszas örlődést követően úgy véltem, hogy az emberek lelki bajait, gondjait Isten segítsége nélkül nem tudom megoldani, ezért a papi hivatást választottam végül. A papságban találtam meg az egyén, a család és a közösség vezetésének, lelki segítségének legnagyobb lehetőségét. Bensőséges, termékeny a kapcsolatom a családokkal, ha megtalálják önmagukat, jó emberré válnak. Gyakran mondogatom, hogy „a gerinces ember fekve is gerinces marad”.
2060: Mi kell a teljes lelki békéhez?
Atya: Belenyugvás Isten velem kapcsolatos akaratába (ez egyébként a Miatyánkban is benne van). Nem rágódom, s ha már végképp nem tudok valamit megoldani, azt mondom: „Uram, most Te jössz!”
2060: Milyen rendszeres események várják a bicskei gyermek és felnőtt hívőket?
Atya: Mint említettem széles körű a rendezvényeink sora. Farsangi bál, táborok, karácsonyi színdarab, sőt idén senki ne lepődjön meg a városban, de valódi betlehemezést is szervezünk. Az egyik legkedvesebbek számomra mégis az adventi rorate hajnalok és misék, amikor közel 50 gyermek egyszerre részt vesz a hajnali misén, majd a plébánián a jóízű (hívek által adományozott) reggeli elfogyasztása után önfeledten csocsóznak, billiárdoznak, játszanak. Némelyiküket úgy kell szabályosan elzavarni az iskolába.
2060: Mit szán búcsúzóul nekünk?
Atya: Továbbra is hiszek a bicskei emberek jóságában. Amit jó szándékkal elképzelnek, kigondolnak, azzal nyugodtan forduljanak hozzánk. Nyitottak vagyunk minden egyes lakos felé, ajtónk mindenki előtt nyitva áll!
