Olvasónk döbbenetes élményeiről számolt be lapunknak a mai napon az AAA Autó használt autó kereskedés fóti központi telephelyén tett látogatása (autó eladási kísérlete) kapcsán. A történetet szó szerint közöljük.
Egy jó állapotú, általam 700 ezer forint körüli összegre taksált és hirdetett használt autóról van szó. Meghirdettem több autós hirdetési portálon és mindjárt az első napon SMS-t kaptam az AAA Autótól, hogy hívjam fel őket. Megtettem és egy telefonos operátor hölgy arról tájékoztatott, hogy 600 ezer forintért azonnal készpénzért megvennék az autót, vigyem be hozzájuk, előtte telefonon jelezzem érkezésemet. Némi gondolkodás után arra jutottam, hogy egy zökkenőmentes, gyors, ráadásul kereskedős megoldás megér némi árengedményt. 2 nap múlva be is jelentkeztem a cég fóti telephelyére, konkrét időpontra.
Azt előre kell bocsátanom, hogy a kínált gépkocsik mennyisége, állapota és választéka korrektnek tűnt a telephelyen, dehát levelem nem erről, hanem a felvásárlásról szól. Érkezésemkor egy váróteremben kellett helyet foglalnom és a forgalmit leadnom a cég alkalmazottjának. 1 órán keresztül semmi nem történt állapot felmérés ügyben, ezért rákérdeztem, hogy mi van, mi várható, hiszen konkrét időpontra érkeztem. Ekkor tájékoztattak, hogy azért lassú a folyamat, mert a beszámításos (tehát nemcsak autót eladó hanem egyben vevő) ügyfelek elsőbbséget élveznek az állapotfelmérések sorrendjében. Ekkor telefonhívást kaptam (!) a cég telefonos operátorától (állítólag Prágában székelnek a telefonos munkatársak), hogy itt vagyok-e. Mondom már egy órája, azt ígérte megsürgeti. Újabb 1 óra eltelt eseménytelenül, amikor végre kétszeri reklamálásomra, több mint 2 óra elteltével kimentünk a kocsihoz két szlovák munkatárssal (mint megtudtam 90 %-ban szlovákok dolgoznak a telephelyen, de ezzel a minimális nyelvi nehézségeken túlmenően nincs is gond), akik átnézték, lefotózták majd pár perces rövid próbaútra mentünk.
Visszatérvén a bázisra 10-15 percen belülre ígértek árat (ezt már nehezen értettem, hiszen a telefonos operátor korábban fix áras vételi ajánlatot tett 600 ezerért, ezért jöttem ki ide "a világ végére"). Fél óra múlva beinvitáltak egy kanapékkal körberakott tárgyalóba, s az egyik szlovák munkatárs előadta - sok mindenre és a szokásos autószervizes szakzsargonra hivatkozva - a vételi ajánlatot: 193 ezer forint!!! Értitek? 193 ezer forint egy 6-700 ezer forintos piaci értékű autóért!!! Elsőre azt hiszed valami vicc vagy kandikamerás felvétel! Nos, az az ügyfél, aki ilyenkor nem kap idegrohamot, nem töri össze a berendezést vagy nem szalad világgá, az már mindent kibír, én is ezt tettem, mert ezek után már kíváncsi voltam, mi következik. Határozottan közöltem, hogy a telefonos vételi ár (600 ezer) összegéből maximum egy ötvenest vagyok hajlandó engedni. Az urak visszavonultak, magamra hagytak a helyiségben, mondván beszélnek Prágával. Kb. 7-8 perc múlva érkeznek, közlik, hogy mindent szempontot figyelembe véve 370 ezer forintra tudják emelni az árat 193-ról.
Itt már tudtam, hogy egy jól megtervezett - a munkatársaknak bizonyára oktatott - ügyfélkezelési módszerről van szó, én inkább sokkterápiás technikának mondanám. Nem engedek - mondom - akkor inkább hirdetem pár hétig. Ők újra elvonulnak - szerintem a teakonyhába, nem prágai telefonhívásra - kb. 10 perc múlva nagy kegyesen bejelentik a 450 ezres ajánlatot, kérdezik a végső árat tőlem, amit 530 ezerben határozok meg (ne mondják, hogy nem vagyok együttműködő), ha nem megy azonnal távozom. Ők újra el, s ekkor véletlenül becseng a mobilomra egy telefonos operátor férfihang Prágából (vagy a szomszéd szobából), hogy értesült az egyeztetésünkről és megerősíti a 450 ezret. Tartom magam az utolsó árhoz vagy inkább nem akarok tovább asszisztálni ehhez a nyűglődéshez, miután egyértelműen megrekedtek az álláspontok.
Az urak már a kocsim papírjaival térnek vissza és gondosan kikísérnek - egy oldalajtón, véletlenül sem a főbejáraton. Gondolom vigyázni kell, hogy ne találkozzunk a még várakozókkal. Azért a kint dohányzókat tájékoztatom lesújtó élményeimről, s el nem tudom képzelni, hogy őrzi majd meg az önuralmát az a 10 milliós mikrobusszal érkező eladó-jelölt, akinek szintén fix áron ezt az összeget mondták vételárként telefonban, s majd kap mondjuk egy 3-4 milliós első ajánlatot. Előbb-utóbb valakit a mentő fog innen elvinni.
Hogyan lehet minősíteni az egész, kb. 3 és félórás történetemet (nyilván nem vagyok egyedül, mert azért a délután folyamán láttam még csalódott arcokat távozni)? Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat? Simlisség? Élelmesség? Erőfölénnyel való visszaélés? Haszoncentrikusság? Pénzre rászoruló autótulajdonosok kizsigerelése, kihasználása? Vagy csak egy brilliáns módszer? A választ az olvasókra bízom. (Név és cím a szerkesztőségben)
Írd meg Te is, ha tapasztaltál hasonlót akár a fenti, akár egy másik autókereskedővel!
