Húsvét Magyarországon az év egyik legfontosabb vallási ünnepe, amely alkalmával Jézus Krisztus feltámadására emlékeznek meg. Ennek tiszteletére szerte az országban szentmiséket és istentiszteleteket tartanak, melyek általában körmenettel zárulnak. A húsvétot megelőző vasárnap – virágvasárnap – Krisztus diadalmas jeruzsálemi bevonulásának az ünnepe. Ennek emlékére alakult ki a déli vidékeken a pálmás, az északibb tájakon pedig a barkás körmenet tartanak. A húsvéti ünnepkör a farsang utáni negyvennapos nagyböjttel kezdődik, amelynek mélypontja a nagypéntek, Jézus szenvedéseink és kereszthalálának az emléknapja. Ennek tiszteletére és a legtöbb templomban passiójátékot, az iskolákban pedig misztériumjátékokat rendeztek.

Nagyszombaton szentelték meg a tüzet, illetve ezen a napon tartották vízszentelés szertartását is. Mindemellett a leglátványosabb nagyszombati szertartás a feltámadási körmenet volt. A negyvennapos böjt után az emberek teli kosarakkal indultak meg a templomok felé, hogy az abban vitt sonkát, főtt tojást, kalácsot és tormát már megszentelve, megáldva fogyaszthassák el este a húsvétvasárnapi ünnepi asztal körül ülve. A hétfői hagyományokhoz valamint a húsvéti szimbólumokhoz kattints!

Húsvéthétfő a magyarok lakta terülteken a locsolkodás napja. A szokás eredete a régi időkbe nyúlik vissza, alapja pedig a a víz megtisztító és megújító erejében gyökerezik, modern formában pedig a mai napig megmaradt. Vidéken több helyen még napjainkban is kútvízzel locsolják a lányokat, a városokban azonban különféle kölnivizekkel helyettesítették ezt. A locsolkodás hagyományának egyesek bibliai eredetet is tulajdonítanak, mivel a feltámadást hírül vivő asszonyokat vízzel lelocsolva próbálták a katonák lecsendesíteni. A locsolás után a fiúk a régi időkben tojást, szalonnát vagy festett tojást kaptak cserébe. Ezeket a vörös vagy lila hagyma héja, vörös káposzta vagy a zöld dió levének segítségével festették különböző színűre. Napjainkban a lányok és az asszonyok a férfiakat a locsolás napján vendégül látják, különféle ételekkel, kaláccsal és italokkal kínálják. A locsolkodást hagyományosan különböző versikék és mondókák kísérik, amelyek igen változatosak. A technika fejlődésével a természetes festékanyagokkal készített hímes tojásokat lassan felváltották a mesterséges színezékekkel készítettek, de gyakori a csokoládéból készült tojás vagy nyuszi figura is. Sok esetben a tojás mellé aprópénz is jár a locsolkodónak. A tojásfestés a régebbi időkben nem kis ügyességet kívánt. A legegyszerűbb megoldás a levél felhasználásával készült díszes tojás volt, de sok helyen a mai napig nagyon igyekeznek megőrizni az egyes tájegységekre jellemző díszítési motívumokat, amelyek számos technikával (karcolás, hímezés, írás vagy akár patkolás) készülhet. A locsolkodás és a tojásfestés hagyománya azonban a városokban kezd kissé megfakulni, ezt a napot sok család inkább kirándulással vagy a rokonok meglátogatásával tölti. A húsvéti szimbólumok eredete • A tojás az ősi termékenység szimbóluma, amely a világ szinte összes népénél fellelhető, a kereszténységben pedig a feltámadás jelképévé vált. •

A húsvéti nyúl eredete kissé bizonytalan, nálunk német hatásra honosodott meg valamikor a XIX. század folyamán. Maga a nyúl szintén a termékenység szimbólumává vált, és szerte Európában a húsvét ünnepével társítják. • A bárány az egyik legelterjedtebb húsvéti jelkép, amelynek szerepe az utóbbi időben jelentősen csökkent és helyét a húsvéti sonka vette át. A mediterrán országokban azonban napjainkban is az ünnepi asztal elmaradhatatlan eleme a sült bárány. A jelkép eredete bibliai és több történetre is visszavezethető. A bibliai tíz csapás közül a zsidó népnek az utolsót nem kellett elszenvedniük, mivel áldozatként házaikat egy bárány vérével jelölték meg, de Jézus kereszthalála is az áldozatot hordozza magában, hiszen halála által váltotta meg az emberiséget. • A barkaág szintén régi húsvéti szimbólum, melynek eredete a virágvasárnap megünnepléséhez nyúlik vissza. A barka a Magyarországi éghajlati viszonyoknak köszönhetően a pálma és olajágak szerepét vette át, amelyekkel Jézust köszöntötték jeruzsálemi bevonulása alkalmából.