Bicske alsó vasútállomás, érkező családtagomat fogadom az este 21.52-kor - kivételesen pontosan - érkező személyvonatnál. A késői időpont ellenére rengeteg utas érkezik, köztük az utóbbi időknek megfelelően számos menekült is.

Fiatalabb balkáni migránsok kisebb csoportba verődve gyújtanak rá az út közepén, bajszos középkorú bicskei úr borízű hangon "beszólva" gázol át rajtuk: - Ajjj, eriggyetek mán innen a francba! 

A nyelvi nehézségek természetesen kiütköznek, egyik fél sem érti, mit mond a másik, de talán jobb is, így hamar véget ér a rögtönzött szópárbaj - tettlegesség nélkül.

30 méterrel odébb, a temető kapu tájékán meglepődve látom, hogy a fiatalasszony által vezetett szürke színű Seat Toledo bizony félre áll és fedélzetére veszi a fiatal fejkendős muzulmán anyukát karonülő gyermekével valamint férjével. Ők ezúttal megússzák az éjszakai gyaloglást a táborig.

Hát, így is lehet. Minden tiszteletünk a Tiéd, kedves Seat-sofőr!

Ja,és egyik gesztustól sem változott a mai napon Bicskére érkező menekültek száma... (képünk illusztráció, fotó: orientpress.hu)