Egy emberöltő Arany János értelmezésében, a "Toldi"-ban még az átlagos emberi életkor idejét jelentette, mai jelentése azonban általában 25-35 évet takar. Ez egy nemzedékváltás átlagos ideje, tehát ennyi idő alatt jutnak el az egy időben születettek a felnőtt, szülő korba.
Nos, ez az emberöltőnyi idő, esetünkben éppen 30 esztendő kellett ahhoz, hogy a magyar labdarúgó válogatott újra világversenyen (Európa- vagy világbajnokságon) vehessen részt. 20 éves voltam az 1986-os mexikói vb idején és jövőre éppen az Európa-bajnokságon leszek 50, tehát nyugodtan elmondhatom, hogy életem legjava, legerősebb és legeseménydúsabb évtizedeim teltek el válogatott szinten "topfoci" nélkül. Sportszerető generációm nagy fájdalma volt ez a szűk három évtized.
Elérzékenyültem vasárnap este és a büszkeség, elismerés érzése mellett felidéztem magamban azokat a pillanatokat, amelyeket fiatalon átélhettem személyesen vagy a televízióban válogatottunk szereplése kapcsán, és amelyekről eddig csak mesélni tudtam gyermekeimnek.
Láthattam a tv-ben 1978-ban, hogy a tatabányai Csapó Karcsi a világbajnokság egyik leggyorsabb góljával vezetést szerez Argentína ellen (sorainkban nyilasival és Törőcsikkel), aztán 1981-ben a vasasos Kiss Laci norvégiai dupláját is. Aztán nem sokkal később itthon a Népstadion felső karéjában "hatvannyolcezred magammal" úgy ültünk, hogy szó szerint összeért a vállunk. A vállvetve történő szurkolásnak meg is lett az eredménye, hiszen Norvégia (de ja vu!!!) 4-1-es leigázásával kijutottunk a spanyolországi vb-re.
1982-ben kisebb világszenzáció volt, hogy Salvadort - Kiss Laci 7 perc alatt szerzett mesterhármasával - 10-1-re léptük le, Argentínától kikaptunk és a Belgium elleni 1-1 a kiesésünket jelentette. Meg lehet nézni, hogy azóta gyakorlatilag minden világversenyen tovább lehetett jutni a csoportkörben elért 1 győzelem, 1 döntetlen és 1 vereség mérleggel. Akkor és ott nem!
1986-ban Mexikó és Irapuato a szovjetek elleni "tésztás" 0-6-tal. De szerettem volna azt követően vb-ken vagy eb-ken azon vitázni, hogy spenótot, tésztát vagy steaket lett volna célszerűbb fogyasztani. Emlékeim szerint az egyenesági kieséses szakaszba jutás itt talán már csak a gólarányon múlott, tehát egy szűkebb "baráti" zakó mellett is meglett volna.
És utána csönd. Csönd. Csönd. 30 évig, köszönöm fiúk a tegnapot is és az egész sorozatot is! És azt is, hogy innentől már nemcsak mesélek, hanem mutatok is! Hajrá Magyarország!
