Alapvető elvárásaink egy kétnapos biciklitúrától, hogy legyen sportértéke (ez napi 40-50 km élvezetes és teljesíthető tekerést jelent, nem cél, hogy "belehaljunk"!), eljussunk eddig még nem látott tájakra, beszélgethessünk helyi emberekkel és ehessünk-ihassunk finomakat - legalább annyit, amennyi maximálisan vissza is pótolja a leadott kalóriát. Választásunk ezúttal egy Szigetközről induló útvonalra esett a tervezés során, s a szlovákiai oldalon dunaparti, a folyásiránnyal azonos ereszkedést néztünk ki Bőstől Komáromig.

Hogy aztán hogyan lett ebből csallóközi kalandozás, arról később. A rövid számsor: 2 nap alatt 120 kilométert tettünk meg (61-et az első és 59-et a második napon), nettó biciklizési időnk 9 óra 20 perc volt, átlagsebességünk jellemzően 12-13 km/óra között volt és 5.800 kilokalóriát adtunk le. Az előre meghatározott kereteken túl kellő spontaneitást hagytunk az útvonal kialakítása, a tekert mennyiség, de még az esti szállás kiválasztása terén is. Nézzük a részleteket képekben.

Kényelmes, klimatizált személyvonatokkal utaztunk hajnali 5 órás indulással, győri átszállással egészen a Mosonmagyaróvár közeli Kimle településig, amely a Szigetköz egyik kapuja. Túránkat 7.15-kor kezdtük meg.

Kimlénél gurulunk át a festői Mosoni-Dunán.

Az első település Hédervár, ahol a barokk stílusú, várra hajazó kastélyt nézzük meg, a korai órára tekintettel sajnos csak kívülről. Megér egy önálló programot is a környék. Folytatáshoz kattints!

Nem új, de mindenképpen jó minőségű kerékpárúton folytatjuk a túrát.

Darnózseli katolikus temploma, másfél ezres falu, környéke a Szigetköz biológiailag fontos területe.

Tovább Lipót felé, árnyas, keskeny, de kisforgalmú autóúton.

Mi mást néznénk meg Lipóton, mint az országos hírű Lipóti Pékség hálózat központját.

A korszerű látogatóközpont épülete, bejárat a lépcső tetején.

Cégközponthoz illő árubőség a polcokon.

Péksüteménnyel és finom kávéval jutalmazzuk első 17 kilométerünket.

Közben pedig csupaüveg falakon át nézhetjük a termelést.

Tekerés lóhalálában a dunaremetei komp felé, közben átszáguldunk egy újabb Duna-ág felett is!

Nagyon kellett sietnünk a komphoz, mert mindössze naponta kétszer, reggel 9.00-kor és este 18.00 órakor indul Bősre. Kicsit csalóka, hogy Lipóttól mindössze 3 km Dunaremete, de a faluközpontból azért még jócskán kell tekerni a gáton a kikötőig. A látvány viszont mindenért kárpótol.

Hajónk már a szlovák oldalon, délelőtt 2,5 fél órát, este 40 percet áll itt. Európa egyik legfurcsább révátkelője, hiszen hosszanti irányban közlekedik 5,5 kilométeren át, mielőtt kiköt a bősi (gabcikovo-i) oldalon. 900 Ft a felnőtt jegy, 600 a gyermek- és a bringajegy egy irányba. Ennyiért tartalmas, lenyűgöző hajókirándulásban lehet részünk.

Az Öreg-Dunáról beton kerékpárúton indulunk a Nagy-Duna és a Bősi Erőmű irányába.

Átkelés egy mesterséges csatorna felett.

És itt már a Nagy-Duna, az erőmű előtti felduzzasztott szakaszon.

Az erőművön átvezető út előtt megpihenünk egy kicsit, számos szlovákiai településen találkoztunk kerékpárosoknak kiválóan megfelelő árnyas pihenőhelyekkel, padokkal.

A Bősi Vízierőmő feletti kétsávos út.

Egy hatalmas zsilip, sajnos éppen lekéstük egymás után három nagyméretű dunai kirándulóhajó zsilipelését. Érdekes, turistákat is vonzó látványosság, ahogyan leküzdik a két folyószakasz közötti több mint 20 méteres szintkülönbséget.

A bősi (gabcikovo-i) katolikus templom fogad az erőmű utáni következő megállónk előtt.

Egy jó szlovák sör szinte kötelező a bősi belvárosban sorakozó kocsmák egyikében. Alacsony árak jellemzik az egész szlovák vendéglátást, hiszen 0,80-1,20 euróért kaphatunk minőségi söröket vagy akár egy ízesített alkoholos cider-t.

A bősi (gabcikovo-i) városlátogatás után visszatekerünk az erőműig, hogy megkezdjük duna-menti ereszkedésünket a szlovák oldalon.

A töltésen, jó minőségűnek mondható aszfaltozott úton indulunk több kilométeren át, a töltés tetején, ám örömünk nem tart sokáig.

Egy idő után ugyanis megjelentek rajokban, sőt felhőkben ezek a szárnyashangya-szerű bogarak, amik ugyan nem csíptek, de hangosan kopogtak baseball-sapkánkon és szinte beleptek bennünket. Két percenként söpörtük le magunkról őket, de lassan megérlelődött bennünk a gondolat, hogy el kell hagynunk az ártéri gáttöltést.

Közben igyekszünk a szépre is figyelni, nádfedeles házikó a gát tövében.

A távolban Szap csodálatos látványa még mindig a töltésről fotózva. A közelben torkollik a Duna főágába a Bősi Erőmű alvíz-csatornája, de mi innen már elhagyjuk a partvidéket a már említett bogarak sokasága miatt. Innentől túránk a bevezetőben említett dunamentiből csallóközibe megy át.

Szap déli szieszta időben, a Coop szupermarket lépcsőjéről. Egy moccanás nincs itt ilyenkor, embert elvétve látunk.

Továbbindulunk Medve irányába, jó minőségű országúton, gyér autóforgalom mellett.

Visszatekintés a Vámosszabadi és Medve közötti Duna-hídra, egykor forgalmas határátkelő volt, ma már "csak" egy kapocs a Kisalföld és Csallóköz között.

Csatornák sokasága a csallóközi oldalon is, szinte 5-6 kilométerenként gurulunk át egy-egy hídon.

Kulcsod faluházának falát az 1847-es községi pecsét ékesíti. A 370 fős, árvizek által többször is elpusztított falu határában a napelem-táblák emlékeztetnek a modern kor vívmányaira.

Kulcsod egyetlen, református temploma.

Pihenő a kulcsodi vendéglőben, ami manapság inkább csak söntésként szolgál. Árnyas szőlőlugasa alatt jót beszélgettünk az itteni emberekkel, akik - szemben a bősi-gabcikovoiakkal - már jóval pesszimistábbak. Kevés a munka itt és az euróra való áttérés sem hozott könnyebb életet nekik. 

Kulcsodról egy 8 km-es etappal észak felé biciklizünk, a kocsmában hallott javaslatot megfogadva Nagymegyert (Velky Meder) választjuk éjszakázásunk helyszínéül. Igazi európai termál üdülőfalu fogad a város határában.

Rengeteg minőségi szállás található a fürdő közvetlen közelében, szállodák, panziók, apartmanok és magánszállások.

A nagymegyeri termálfürdő főbejárata, bent nagy területen kiváló 38 fokos melegmedence vár, de számos egyéb fürdési lehetőség, csúszdapark, vízi aerobik foglalkozás, játszóterek, tágas park és büfék sokasága található még. A fürdőbelépő 3 órára 7 euró, egész napra 9,50, ami elfogadhatónak tűnik magyarországi összehasonlításban.

Aki nagyon elfáradt, azt a helyi Thermal Express "röpíti" szálláshelyére.

Fürdés után a közeli étterem pincérének javaslatára a 200 méterre található Berenike Apartmanházat választjuk, ahol telefonos egyeztetés után kettőnknek 20 euróért megkapunk egy 4 személyes apartmant egy éjszakára, berendezett konyhával, zuhanyzóval, tévével. Kulturált kiülési lehetőség a nyári estékre minden szálláshely előtt, lehet borozni, beszélgetni, társasozni. Főleg cseh és lengyel szállóvendégekkel találkoztunk itt. Több éjszakára való foglalásnál el lehet érni a 7,50-9,50 euró/fő/éj árat is.

Szintén helyi javaslatra a közeli Mókus (Vevericka) Vendéglő árnyas teraszán vacsorázunk. Kellemes meglepetés az étlap, hiszen 1,50-3,00 euró közötti árban főételek és frissensültek sokaságát kínálják.

Az egyik nagyon finom helyi specialitás a Füstölt sajtos, szalonnás galuska. Igazi kulináris élmény egy korsó Zlatny Bazant sörrel leöblítve.

Sült pisztráng burgonyával és zöldfűszeres tartárral. Igazi pörgős hely a Mókus, italainkat 2 percen, ételeinket 10 percen belül megkaptuk. Bátran ajánljuk mindenkinek a helyet, ha itt jár, hiszen kettőnkre 13,40 eurót fizettünk sörrel, borral, ásványvízzel együtt és ebben az árban még az a 3 Borovicka (szlovák borpárlat specialitás) is benne volt, amivel visszahívtuk barátkozó kedvű szlovák asztalszomszédainkat. Ők kivételesen egy mondatot sem beszéltek magyarul, csak oroszul és angolul, de jól megtárgyaltuk a szlovák politikai helyzetet és a történelmi örökségüket.

Kellemes nap és este volt, 61 km után megpihennek a kerékpárok is, amelyek hiba nélkül teljesítettek eddig.

Másnap reggel a hatalmas választékkal bíró helyi BILLA szupermarketben vettünk reggelire valót, kávét és magunk mögött hagyva Nagymegyert déli irányban indultunk vissza a Duna közelébe, de még nem a parti töltéshez.

Csicsó (Cicóv) az első megállónk, a faluközpontban a játszótérrel.

Igazi különlegesség a csicsói szoborpark, ahol a Hét Vezéren kívül Szent István faragott szobra is megtalálható.

Füss (Trávnik) faluban a kavicsbánya-tó mellett vezet utunk.

Kolozsnémán (Klízská Nemá) a központban Dr. Antall József szobra fogad...

...alatta felirat a felejthetetlen rendszerváltó politikus emlékére.

Nagykeszi (Velké Kosihy) következik gyönyörű templomával és itt is - mint mindenhol - készséges eligazítást kapunk, hogy forduljunk csak be nyugodtan 50 méterre az úttól...

...ahol szépen felújított kilátó torony fogad.

Kilátás  a toronyból a templommal, de ami még szimpatikusabb, hogy a toronyban több ismeretterjesztő tábla is található a Duna élővilágáról, a nádasokról és látnivalókról.

Utólag már belátjuk, hogy Nagykesziről érdemes lett volna a partmenti töltésre visszatérni, mert nem túl nagy élvezet (különösen családi túrán gyermekkel) 7 km-t bicózni nagyforgalmú úton, kamionok sapkarepítő légörvényében. Egyetlen vigaszunk a közel másfél méter széles biciklisáv volt, megúsztuk...

Érkezés Csallóközaranyosra (Zlatná na Ostrove), kicsit furcsa látvány a szocreál tömbház melletti katolikus templom.

Pihenő a csallóközaranyosi parkban. Frissítőt a szemközti Coop-ban vettünk, itt és a többi szupermarketben is gond nélkül elfogadnak bankkártyát, egyéb üzletekben azonban szinte sehol sem. Nem árt erre felkészülni némi készpénzes eurótartalékkal.

Utunk végső szakaszát kezdjük meg, megcélozzuk Komarno-t. A töltés tetején vezet a kerékpárút, néhol süppedős sóderben...

...néhol pedig igen rázós betontáblákon. Csak tudnánk, hogy mindezt miért hívják Eurovelo-6 nemzetközi kerékpárútnak.

Pillantás befelé a töltésről a csallóközi kiskertekre.

És egy kis panoráma a Duna irányába. A korábbi bogárrajok teljes mértékben megszűntek, így zavartalanul haladunk.

Partközeli plázs, látszik, hogy a tengerparti fílinget gyakran élvezik a helyiek horgászással, fürdőzéssel, bográcsozással.

Kristálytisztának tűnik itt a Duna vize.

Egy idő után megunjuk a bokaszaggató töltést és inkább mellette tekerünk a keményebb talajon - ameddig lehet.

A töltés végéről Komárno felé vesszük az irányt.

Kerékpárút itt sincs - mint ahogy egész utunk során gyenge kerékpáros infrastruktúrát tapasztaltunk, cserébe a sok látnivalóért - amikor lehet a kőlapos járdán megyünk.

A komáromi Erzsébet-híd, egykor ez is határátkelő volt, ma összeköti Észak- és Dél-Komáromot.

Utolsó pillantás a szlovákiai Duna-partra.

Kerékpárút nincs a hídon és előbb-utóbb mindig jön gyalogos, ezért az autóúton biciklizünk át Magyarországra.

Jutalmunk Komáromban egy kis minőségi street-food hamburger és sült krumpli formájában. Ez a pillanat garantáltan, amikor lelkiismeret furdalás nélkül pótolhatjuk az elveszített kalóriát. 

Kétnapos utunk végállomása a komáromi vasútállomás. Lassan felpakolunk a Délibe induló vonatra...

...de előtte még egy utolsó pillantás a Dunára és Komáromra, az egyébként Pozsonytól eddig tartó Csallóköz keleti kapujára. Ma 59 km-t teljesítettünk, összesen a két nap alatt 120-at. Ugyan véletlenül keveredtünk a Csallóköz belsejébe, de egyáltalán nem bántuk meg, sok szépséget és emberi pillanatot láttunk. Jó szívvel gondolunk vissza mindenre és ajánljuk nektek is, akár kisebb távokkal, több napra.