Sajnos nem csak az örömteli hírek kapcsán kerestük Ádám Annamáriát, a bicskeiek által csak egyszerűen zeneiskolának hívott, de a valóságban annál jóval összetettebb tevékenységet folytató intézmény vezetőjét. A közelmúltban elhunyt Csizmadia László karnagy, az iskola egykori igazgatója, s beszélgetésünket áthatotta a nagyszerű pedagógus tevékenysége és emléke, amely örökre elkíséri az iskolát.

2060: Miben foglalható össze Csizmadia László szellemi öröksége?

Annamária: Céltudatosság, kitartás, a megkezdett feladatok következetes végig vitele, elvégzése és az a tulajdonsága, hogy soha nem aprózta el magát. Koncentrálni az adott feladatra – mindezek a mai rohanó világban megtanulandó dolgok. Utolsó ajándékaként – mint ahogy a fúvószenekar tagjaitól megtudtuk – a Fúvószenekari Egyesület elnökeként terjesztette fel az iskolánk nevelőtestületét a közösségi díjra. Megtiszteltetés számunkra a díj adományozása a városvezetés részéről, büszkék vagyunk rá, s különös értékét volt igazgatónk iskolánk felé tett elismerő gesztusa adta. Jó érzés lett volna, ha augusztus 20-án együtt tudtunk volna ünnepelni, de hosszú évek óta először nem játszott a zenekar a városi ünnepségen, pedig ott kellett volna lenniük. Sorsszerű, hogy nem sokkal a díj átvétele után kaptuk a szomorú hírt haláláról.

2060: Milyen elismerésekben részesült még az intézmény a közelmúltban?

Annamária: A megtisztelő Bicske Város Közösségi Díj mellett a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége (MATEHETSZ) elbírálta kérelmünket és ennek eredményeképpen mostantól jogosultak vagyunk a „Kiváló Tehetségpont” büszke cím használatára.

2060: Minek köszönhető a kitüntetés és a cím? Cikkünk folytatásához és a fotókhoz kattints! 

Annamária: Egyik sem egyperces, pár hónapos vagy 1 éves munka eredménye, hanem annak a hosszútávon, következetesen képviselt szakmai és emberi nívónak köszönhető, amit sikerült megvalósítani a Prelúdium Művészeti Iskolában. 19 művésztanár közül többen itt kezdték annak idején zenei tanulmányaikat és most tanárként viszik tovább annak szellemiségét – a kor igényeihez igazítva. Ez igen nagy erőssége intézményünknek.

2060: Mesélj pár mondatot az iskola történetéről!

Annamária: Sződy László és felesége 1973-ban indította el a hangszeres képzést Bicskén. Kitartó munkájuknak köszönhetően 1977-ben még kihelyezett tagozatként, majd 1980-tól önálló iskolaként folytatódott a munka. Az első 27 évben Csizmadia László igazgatta ezt a nagyszerű közösséget, közel 10 éve nekem van szerencsém folytatni az általa megkezdett munkát intézményvezetőként.

2060: Hová fejlődött mostanra a Prelúdium?

Annamária: Mint a jelenlegi elnevezésünkből is kiderül, már nem csak zeneiskola vagyunk, hanem többrétű művészeti képzőhely. Az új tanévre még nem tudok fix adatokkal szolgálni, de tavaly közel 300 növendékünk volt, bővültünk dráma és táncművészeti (néptánc) ággal is. Új telephelyeinken (Alcsútdoboz, Felcsút, Tabajd, Csákvár és Csabdi) az ottani iskolákkal együttműködve eleinte néptánc képzéssel, de reményeink szerint a későbbiekben más művészeti ágakkal is folyamatosan jelen leszünk. A bicskei Csokonai Általános Iskolában az első évfolyamon a testnevelési órák keretében már a mi tanáraink fogják a néptáncot tanítani. A mindenkor fontos kapcsolaterősítés és együttműködés keretében keressük a fejlődési lehetőségeket a fenntartó Székesfehérvári Tankerülettel. Sok pozitív eredményeket várunk a közelmúltbeli fenntartó-változástól. A helyi jó kapcsolataink – az önkormányzattal és a társintézményekkel – további mélyítése célunk és a jövőnk záloga.

2060: Mi lehet a következő lépcsőfok?

Annamária: A tanulólétszám már említett növelésével az egész járásban lehetővé tudjuk tenni a sokoldalú művészeti képzést. Ebben minden benne van.

2060: Úgy tudjuk, hogy jövőre több évfordulót is ünnepeltek.

Annamária: Igen, 2017-ben lesz 40 éve, hogy iskolarendszerű zenei képzés folyik Bicskén. Ugyanebben az esztendőben kiváló tanárunk Grósz Mónika 25 éves jubileumát ünnepeljük és ebben a tanévben jómagam is 10 éve hogy vezetem kollektívánkat és dolgozhatunk együtt a gyermekek művészeti tehetségének kibontakoztatásáért. Ebben a tanévben is több eseménnyel igyekszünk megemlékezni és hírét vinni a nagyvilágban a bicskei művészeti képzésnek.

2060: Mi az utolsó emléked Laci bácsiról?

Annamária: Gyakran ellátogatott hozzánk, de az irodába csak akkor jött be, amikor fontos megbeszélnivalónk volt. A szokásához híven, amikor erre járt, beköszönt, megállt az ajtóban, váltottunk néhány szót és már ment az útján tovább. Halála és az utolsó nyári tábor előtt nem sokkal azonban másképp tett, gondosan végigjárta az iskolát, bekukkantott mindenhová, mintha búcsúzna.

2016. szeptember 2-án a Mányi Református Temetőben örök nyugalomra helyezték Csizmadia Lászlót. Emlékét megőrizzük!