Amatőr horgászként régi vágyunk volt az Északi-tenger "meghorgászása", ezért kihasználva a Hollandiában is extra jó időnek számító szeptemberi napsütéses, 30 fokos szombatot, egy felettébb izgalmasnak ígérkező horgászkirándulásra jelentkeztünk. Természetesen kellő önbizalommal, a magától értetődően hatalmas (de legalábbis 8-10-15-20 kilós) hal kifogásának automatikus igényével léptünk fel a fedélzetre, de erre még később visszatérünk. Nézzük az eseményeket kronológiai sorrendben.
A horgászat hajnali sportág (már amikor nem egész éjjel zajlik), így mi is igen korán hagyjuk el szálláshelyünket, hogy átruccanjunk a hollandiai Hága külvárosának számító Scheveningen kikötőjébe, horgászhajónk kiindulási pontjára.
A kikötő még a hajnali ébredezés stádiumában.
Több konkurens társaság közül gyorsan megtaláljuk a korábban általunk kiválasztott vállalkozás irodáját.
Szervezetten és olajozottan megy a befizetés, nem csak a hajóútra, hanem a felszerelés (1,50-es bot, orsó, 0,80-as damil) bérlésére, az előre csomagolt, megkötött 5 horgos műcsalis szerelék (120-as ólommal) és a megfogott halak gyűjtésére szánt vadonatúj műanyag vödör (fedéllel) megvásárlására. Pénzért minden van itt, még a tengeribetegség megelőzésére szánt gyógyszer is kapható. Persze lehet saját cuccal is pecázni, mint ahogy néhányan teszik. Maga a hajóút (7.00-től 14.30-ig tart) 40 euró, a kiegészítő szolgáltatások igénytől függően 15-20 eurót kóstálnak fejenként.
Indulás előtti izgatott pillanatok, hajónk a Trip Junior már tömve közel 100 horgásszal. Java részükön látszik, hogy nem először van itt. A beszámoló folytatásához kattints!
Mi még bámészkodunk, szokjuk a légkört, de rajtunk kívül már mindenki lázasan szereli a készségét. Nem túl hosszú művelet, hiszen a zsinórt kell a botgyűrűkön kivezetni és összeerősíteni az előre csomagolt készre kötött szerelékkel...
...ami így néz ki. 5 db sorba kötött tollpihére hajazó műcsali, a szerelék végén alul az ólom.
Közepes méretű horog tövéhez van rögzítve a műcsali.
Csodás látvány a kikötőből kihajózva a kikötő, háttérben a felkelő nappal.
Reménykedő horgászokkal "száguld" a Trip Junior hajó a tenger belseje felé.
Még egy pillantás a napfelkeltére, amivel nem tudunk betelni. Végig is fotóztuk azt a néhány percet, amíg teljesen előbukkant.
Egy igazi "vén tengeri medve" piros sapkában. Érdekessége, hogy a 8 óra alatt egyszer sem kelt fel pozíciójából (talán a cég felvigyázója lehet), viszont a szélben kiválóan sodorja félóránként.cigarettáját.
A parányi büfé szolgál szendvicsekkel, hot-doggal, hamburgerrel, üdítővel-sörrel és kávéval. Mi is élünk vele, bízva abban, hogy nem leszünk utóbb tengeri betegek.
Egy privát (magával hozott) szerelés.
A fedélzet szélein tudja elfoglalni mindenki a pozícióját érkezési sorrendben. Mi nem az elsők között voltunk, így csak elöl jut hely, ami kissé kényelmetlenebb, mint a hajó közepén, alacsonyabb korláttal és egyenesebb padlóval.
Közel másfél órát és 40 kilométert hajózunk a szemközti brit partok irányában. A távolban egy olajfúró torony, előttünk a tenger mélykékje. Itt már gyakran elmegy a térerő is...
Dudaszóra kezdődik a horgászat. A hajó az egész idő alatt járó motorral, egy helyszínen alkalmanként kb. 10 percig próbálkozunk, majd duda, kihúzás és megyünk tovább egy másik helyszínre egy halraj megtalálása reményében. Mindez 4 óra tényleges horgászat alatt kb. 20-szor ismétlődik! Menet közben tilos horgászni, amit korábban a Földközi-tengeren vagy a Kanári-szigeteknél simán megengedtek, sőt az volt az alapvető technika.
Munkában a száz pecás!
A technika végtelenül egyszerű, mi is gyorsan beletanultunk. A hajó közelében beejted vagy pár méterre bedobod a cuccot, leengeded 5-20 méterre és vérmérséklettől függően időnként berántva kitekered. Ennyi.
Túl messzire azért sem érdemes dobni, mert igen erős a sodrás és könnyen összeakadhatsz egy vagy több szomszédoddal, ami botonként 5 horoggal nem túl rózsás hangulatú esemény.
Munkában a hajó egyik...
...és másik oldala. Néhány német és magyar horgász színesíti az alapvetően hollandokból álló csapatot.
Helyszínváltoztatás közben pihennek a botok, meg persze a horgászok is a padokon. Ilyenkor felszisszen néhány sörös doboz is...
Kilátás a hajó orrából.
Az idő csodálatos, bár a reggeli órákban igencsak elkelt a meleg holmi a menetszélben, délben már mindenki élvezi a napsütést. Gyanítjuk, hogy senki sem szomorkodna, ha nem lehetne horgászni, mert ez itt mindenkinek egy alapvető hétvégi kikapcsolódás a tengeri levegőn és a peca csak ráadás.
Egy kisebb példány a horgon, talán makrélakölyök lehet.
Időnként rendesen benyelik a horgot.
Minden hal hazavihető a kifizetett összeg fejében, így aki nem dobálja vissza, az ilyen hűtőtáskába vagy a kapott vödörbe gyűjti. Lehetne ez a beszámoló legkellemetlenebb része, hogy nem tudunk roskadásig hallal megpakolt vödrökről, gigászi példányokról, de még saját fogásunkról sem beszámolni. De úgy látjuk, hogy útitársainkat ez jottányit sem zavarja, ezek szerint ez benne van a pakliban. Hajószinten kb. 50-60 db halat számoltunk, ami nyilván nem sok, ha 30 literes vödröket adnak a bot mellé. A kikapcsolódás viszont teljes volt, lassan a part felé vesszük az irányt.
Visszaérkezve a kikötő bejárata, hajszálnyira ugyanonnan, mint a felkelő nap fényében.
A scheveningeni kikötő logisztikai területe.
Egy "profi" halászhajó. Ők már hálóval dolgoznak.
Nincs hurrá hangulat, de csalódottság sem látható az arcokon a hajó elhagyása közben. Közel 8 szép órát töltöttünk a tengeren századmagunkkal.
