"A bicskei gyermekotthon igazgatóját sokan ismerik. Aki közelebbi kapcsolatban is állt vele tudja,hogy személyében a legbecsületesebb,és a legszerethetőbb emberek egyikét ismerhette meg. Egész életét a többé kevésbé nehéz sorsú gyermekeknek szentelte. A nap 24 órájában elérhető volt, mind a gyermekek, mind az ott dolgozó tanárok,nevelők számára.
Én a 90-es években ismertem meg. 2 Fiú unokát neveltem, a saját kislányommal együtt. A fiúkkal magatartásbeli problémák voltak, a nagyobbikat elsős korában elütötte az autó a házunk előtt. A gyerek szerencsére meggyógyult, de én az este 6.-ig tartó munkaidőm miatt már nem mertem vállalni, hogy más felügyeletére bízzam még egyszer, így ismeretség által a bicskei hetes iskolába jelentkeztünk felvételre. Az igazgató úr nagyon kedvesen fogadott bennünket, és annak ellenére, hogy 2 hiperaktív gyerek felvételéről volt szó, azonnal segített. Őszinte szívvel mondom,hogy pár hónap után a gyerekekre rá sem lehetett ismerni, mind tanulásban,mind a magatartásuk terén. Nagyon jó volt a tanulmányi eredményük. Sokat jártunk le a gyermekotthonba ünnepségekre, rendezvényekre a kislányommal, aki magán tanuló volt asztmás betegsége miatt. Itt volt tulajdonképpen csak gyermekek között. A házban lakó gyerekek nem barátkoztak vele, mondván "zihálsz", veled nem lehet játszani!! Folytatáshoz kattints!
Ott egy olyan családias légkör volt,amit sok gyermek csak itt ismerhetett meg az igazgató,és a nevelők jóvoltából. Az én drága kislányom ezeken az ünnepségeken már úgy érezte magát,mint otthonlakó, nagyon sok barátra tett itt szert, az igazgató, nevelők, mind sajátjukként bántak vele is. Kikönyörögte, hogy szeretne ide járni iskolába. Annak ellenére,hogy beteg volt, őt is felvette az igazgató, és külön odafigyeltek rá a nevelők is betegsége miatt. Megjegyzem kevesebbet volt beteg, mint otthon!! Az évek alatt betekintést nyertem az otthon életébe,közel kerültünk egymáshoz az itt dolgozókkal. Számtalanszor láttam az igazgatót gyermekek gyűrűjében, csüngtek, lógtak rajta. Az itt élő gyerekeknek szinte luxus körülményeket biztosított az igazgató, külföldi nyaralások, táborozások, kirándulások,és még sorolhatnám napestig. Minden gyerekben meglátta a tehetséget, és abban az irányban terelgette, segítette őket. Az én hiperaktív unokám több mese, és szavaló versenyen vett részt, nyert díjakat, és mind ezt az igazgató úr jóvoltából. Innen ballagtak el, és innen mentek felvételizni a középiskolákba, gimnáziumba.
Sokat, nagyon sokat köszönhetünk neki!! Ez nem csak a mi estünkre igaz!! Most több gyerek megvádolta zaklatással. Olyan gyerekek, akik minden jó ellenére semmibe vettek mindent, loptak, ittak, drogoztak!! Megvádoltak egy csupa szív embert, aki számtalan esélyt megadott nekik, hogy jó, jobb irányba tereljék az életüket. Szánalmasak, és mélyen felháborítóak!! Igen azok!! Nem csak az igazgatójuknak ártottak ezzel, hanem annak a több száz ott élt gyereknek is, akiknek a gyermekotthonhoz, az igazgatóhoz,tanárokhoz, nevelőkhöz fűződtek életük legszebb emlékei!! Azoknak a tanároknak nevelőknek,akik itt dolgoztak. Emberi lelkek, emlékek sérültek, amit már talán sohasem lehet kiheverni.
Egy ember élete összetört... és sok gyermek élete darabokra esett!! A bicskei gyermekotthon legszebb története itt véget ért. Akik ismerik, tudják, hogy a vádak nem igazak, soha nem történtek meg! Soha egy gyermeknek nem ártott volna, és még most is azt mondja, "nem haragszik" a vádolókra. Ő nem! Én igen és sok száz gyermek is!! Bennünk nincs akkora jóság ami János bácsiban van!!"
Tóth Mária "Marcsi" (címlapfotónk illusztráció, Vincze Zita gyertyadíszítő művész alkotása a kastély parkjában)
