Kezdjük azzal, hogy nem így és nem ennyit akartunk! Könnyű 40 kilométeres idényzáró bringázásra indultunk, mindenképpen jelentős szakaszon erdőben szerettünk volna gyönyörködni a napfényes őszutóban október legutolsó napján. Hogy miképpen lett mindebből 60 km-es zsírégetés, arról később.

A Bicske fő utcájának számító Szent István úton, majd a Tatai úton haladunk kifelé a városból, majd az 1-es utat keresztezve máris Óbarokon találjuk magunkat. 

Óbarok egy élmény a bringás száguldozóknak, hiszen két igen hosszú lejtőn gurulhatunk egészen az M1-es hídjáig, ahol aztán a falut elhagyva kezdődik.. Folytatáshoz kattints!

...az első gyötrelmes szakasz. 10 %-os hosszú, kb. 1 km-es emelkedő, majd rögtön még egy rövidebb. Nekünk nem újdonság, korábbi tatai túráinknak is kiváló bemelegítő szakasza volt.

Mellettünk gőzerővel zajlik a kukorica betakarítása.

Miután törvényszerű, hogy minden emelkedőt lejtő követ, kellemes gurulással érkezünk Nagyegyháza rendezett központjába. Nemrég Guiness-rekordot is hozó Sajtmustrán vettünk itt részt a szemközti Hangistállóban, remek kóstoló és kiállítás volt.

Nagyegyháza után jön az újabb kiadós emelkedő, újra az M1-es alatt áttekerve igyekszünk Szárliget felé. Közben érintjük a Kőrösi Csoma forrást, amelyben ezúttal sem látunk csobogó vizet, de ez lehet, hogy a mi hibánk.

Az őszi erdő a legszebb arcát mutatja az átszűrődő, testet és  lelket melegítő napfénnyel.

Utunk leghosszabb és legintenzívebb lejtője (40 km/óra sebességű száguldással) után elhagyjuk Szárliget északi részét.

Időnként bekukkantunk a sokat ígérő vadászterületek irányába is.

A harmadik, sokkal kíméletesebb emelkedő és gurulás után érünk ki az 1-es útra, ahol néhány száz métert a főútvonalon haladunk. A forgalmas úton segít a kb. fél méteres útszéli sáv a biztonságérzetünk megteremtésében.

Felsőgallánál hagyjuk el az 1-est és egyszer még visszatekintünk az egykor nyüzsgő bányásznegyedre.

Kellemes, viszonylag alacsony autóforgalmú úton közeledünk Vértessomló irányába.

Háttérben már a Vértes vonulatai látszanak.

Első hosszabb pihenőnk 35 km megtétele után.

A Vértes Csárda elnevezése talán túlzó, de kellemes biciklis pihenőhely meleg konyhával, széles italválasztékkal - mindez elfogadható árakon. A jó időre tekintettel a teraszon uzsonnázunk.

Festői tájakon kerekezünk tovább Vértessomló irányába. Utunkat ménesek, kisgazdaságok szegélyezik. Egyszer még két megtermett kuvasz is a közelünkbe kerül, de a "gazdi" sörösdobozzal a kezében nyugtat meg bennünket. Mint mindig, azért megállunk, míg elmúlik a veszély.

Vértessomló (Schemling), a római-kori, jelentős számban németajkú település. S-kanyarokkal tűzdelve hagyjuk el Várgesztes felé.

Jóval a településen innen terül el a várgesztesi Villapark. Nagy tömeget nem látunk, de sok gyalogos túrázó tart errefelé, ők minden bizonnyal itt töltik a négynapos ünnepet.

Közelítünk Várgeszteshez, nagyon enyhe, de igen kitartó emelkedőn. Első holtpontunk is itt ér bennünket közel a 40-hez némi combizomhúzódás illetve görcs formájában.

Szép falu Várgesztes, a magashegyi sokfenyőfás arculattal.

A vár felé tekerünk és közben visszatekintünk a falu felé.

A várgesztesi vár melletti tisztáson tartunk újabb pihenőt. Harapni lehet a friss levegőt és meditálás közben kell meghoznunk a fájó döntést: a várat ezúttal kihagyjuk, hiszen a téli időszámítás miatt jóval korábban nyugszik a Nap és nem akarunk sötétben bolyongani az erdőben (később csak sikerült!). A várról némi információt és képeket ITT találsz!

Egy segítőkész helyi lakosnak (ez általában bejön) köszönhetően indulunk az erdőn át Vérteskozmára. A hegygerincig kb. 2 km emelkedő következik és a bokáig érő avar miatt úgy döntünk - mozgásfajtát is váltandó - hogy toljuk a bicajt. Családos turisták között szlalomozunk gyalog, de megéri, mert így jobban szemügyre tudjuk venni ezt a szép tájat.

A hegytető után begurulunk Vérteskozmára, a Vértes ékszerdobozába.

A divatossá vált településen szinte minden épület eredeti állapotába fel van újítva. És térerő nulla, legalább is a Vodafone! Lehet, hogy ezért is népszerű a falu?

A Szent Kozma és Damján templom szép látvány, különösen lombhullás után, amikor az épület(ek) zavartalanul láthatóak az útról is.

Vérteskozmát elhagyva egy balos hajtűkanyar és megkezdjük a Szárligetig tartó zárószakaszt. Ugye még mindig nincs térerőnk, ezért a GPS nem tölti be a térképet, csak a Runkeeper méri folyamatosan a megtett út adatait. Érzékeinkre hagyatkozva itt azt gondoljuk, hogy alig 4-5 kilométeres lejtővel elérjük a célt, de legalább is az 1-es utat. Hát nem! Bizony innen még 18 km a szárligeti állomás, ami nappali fénynél igen kellemes és látványos, de a lemenő nap fényénél elkezd dolgozni bennünk az adrenalin. 

Kb. 4-5 kilométeres ereszkedés után váltakozó hosszúságú, de könnyebb emelkedők váltogatják egymást. Lassan szürkületi fényviszonyok között majd szinte teljes sötétségben repesztünk az erdei úton, némi megnyugvást egy lakottnak tűnő erdei ház ad (ide visszatérhetünk, ha nagy baj van). Végül a térerő is helyre áll, van térképünk is a műholdhoz, így legnagyobb örömünkre megtudjuk, hogy 3-4 kilométerre vagyunk az 1-es úttól és Szárliget szélétől. Erőnkkel elkészülve tekerünk, kerékpárunk lámpája édeskevés, így csak bízhatunk abban, hogy kikerüljük a végzetes kátyúkat. A frászt az alkonyatban megélénkülő vadállomány hozza ránk! Néha 20-30 méterre őzike előttünk vagy valami egyéb a domboldalon, sőt méterekre recsegnek az ágak a mellettünk megriadó "jószágtól". Szerintem ugyanannyira vagyunk mi is "besz..va". Lassan felzúgnak a főút autói, megmenekültünk! Nem alszunk az erdőben és mentőhelikopter sem jön értünk.

Könnyű tempóban poroszkálunk a szárligeti vasútállomásig, az már csak izomba hatoló levezetés, hogy az "akadálymentesítettlen" állomás toronymagas felüljárójára fel és le kell cipelni nem éppen könnyű járgányunkat. (a nappali fotót a felüljáróról a panoramio.com-tól vettük kölcsön). Emlékezetes 60 kilométeres hegyi túra lett belőle, de cseppet sem bánjuk. 4660 kilokalóriát égettünk 3.552 szintkülönbséget gyűrtünk le és (ez lehet a reklám helye, vállaljuk) külön köszönet a Lenovo márka ZUK Z1 mobilnak, amely 4.300 mAh-s akksijával lehetővé tette, hogy dupla GPS-használattal és minden egyéb funkcióval együtt is 50 %-os töltöttséggel zárta a túránkat este 6 óra tájban. Íme a Runkeeper alkalmazás által mért adatok és a túra térképe.