Szikrázóan verőfényes március végi hétköznap volt, dél körül, autómmal igyekeztem a BTC Sporttelepre. Közelítve a klubház felé már a távolból sapkás-kabátos méricskélő idősebb úr sziluettjét pillantottam meg. A nemrégiben átadott új lelátókat vizsgálta a megfelelő alapossággal, kezét ellenzőként a szeme fölé tartva, behajolva nézte a két létesítmény vonalait, fogta az új kék-sárga korlátokat és végigsimította kezét a klubszínekben pompázó ülőhelyeken.
Az első gondolatom az volt, hogy tessék, máris itt a szövetségi ellenőr vagy az építési hatóság embere, hogy ellenőrizze a két új lelátó szabályos mivoltát, de közelítve rögtön megismertem Ágoston Laci bácsit. Az üdvözlés után elmondta, hogy egészségi állapota miatt régen járt már itt, de hallott a februárban elkészült széksorokról és annyira kíváncsi volt már rá, hogy ezen a csendes napon kiszaladt autójával, hogy megnézze. Invitáltam a következő hazai bajnoki mérkőzésünkre, de nem ígért semmi biztosat.
Ma már tudom, ez volt Laci bácsi búcsúja a BTC-től és a Kerecsendi Kiss Márton utcai Sportteleptől. Így kettesben: a BTC és Ő, az elválaszthatatlanok.
Bicske Város és a Bicskei Torna Club közössége fájó szívvel vette tudomásul, hogy a héten elhunyt idősebb Ágoston László, az egyesület korábbi elnökségi tagja, szakosztályvezetője és törzsszurkolója, Ágoston László utánpótlás-edző és pedagógus édesapja. Emlékét megőrizzük!
Nagy György technikai vezető az alábbi három fotó bocsátotta rendelkezésünkre Laci bácsiról. Megtekintésükhöz kattints!
A felső sorban balról a második.
Az álló sor jobb szélén.
Középen.
