A következőkben szeretnénk beszámolni a Bicskei Huszárzenekar, és Mányi Mazsorett Egyesület augusztusi, Toszkánai vendég szerepléséről. Mielőtt belevágnánk az úti beszámolóba, szeretném pár szóban bemutatnia zenekart, vezetőjét. Kezdjük a zenekarral. A zenekar vezetője Zeke Zoltán zenepedagógus, tubaművész, aki 1998 óta él Bicskén. Ekkor csatlakozott be a város zenei életébe, hiszen zenepedagógusként, majd zeneiskola igazgató helyettesként tevékenykedett. Bicskére költözésekor tagja lett a Csizmadia Laci bá vezette Fesztivál Fúvószenekarnak is, ahol is kiterjedt kapcsolatrendszere segítségével jó néhány zenemű partitúráját szerezte meg nekünk, ezeket később nagy sikerrel játszottuk a Fesztivál zenekarban, és játsszuk a Huszárzenekarban mind a mai napig.

Ezen művek nagy része könnyedebb, a zenehallgatók számára fogyaszthatóbb volt, kiválóan ellensúlyozva koncertjeink repertoárjában szereplő fajsúlyosabb, komolyabb darabokat. A Huszárzenekarban a mai napig ilyen közönségszórakoztató műveket szerepeltetünk a repertoárunkban, hiszen mottónk az együtt zenélés öröme. A Fesztivál Zenekar Laci bácsi sajnálatos betegsége miatt 2009-től egyre kevesebb szereplést vállalt, a városi ünnepségen kívül évente lényegében csak 2-3 koncertet adott, sorra lemondva a belföldi, külföldi megkereséseket. Itt vetődött fel annak a lehetősége, hogy azon zenészek, akik kedvet éreznek a járási rendezvényeken, falunapokon, belföldi, vagy külföldi fúvószenekari fesztiválokon való, akár többnapos való részvételre, szervezett formában továbbra is lehetőséget kapjanak ezen rendezvényeken való részvételre, hiszen ezen időszak előtt nagyon aktív életet élt a zenekar, külföldön Munkács, Nerola, Altshausen, stb., belföldön Budai vári eseményeken, fúvószenekari találkozókon vettünk részt. Folytatáshoz kattints!

Mivel a zeneiskola igazgató helyettese, Zeke Zoli megelőzően rengeteg külföldi turnén vett részt, és nagyon jó kapcsolatokkal rendelkezett ez irányban is, nem is volt kérdés, hogy ki legyen az, aki ezen igényeket összefogja, irányítja, csúnya mai szóval menedzseli. Később, Laci bácsi nyugdíjazása, valamint Zeke Zoli zeneiskolai munkaviszonyának megszűnése után sem maradtak el ezen fellépések, felkérések, ezért a Zoli vezetésével, zenész barátai, volt tanítványai, és a zenélést már abbahagyó, de itt újrakezdő amatőr zenészekkel megalakult a Bicskei Huszárzenekar, ekkor 2009-et írtunk 2014-től egyesületi formában működik tovább a zenekar, nem csak bicskei, hanem járási, kistérségi amatőr zenészekkel, a mányi mazsorettekkel közösen, vagy saját fellépésekre járva, koncerteket adva népszerűsítve hagyományainkat, az amatőr fúvós zenét. Laci bá idejében sokan zenéltek mindkét zenekarban, sőt, még a Huszárzenekar próbáinak kezdetét is megváltoztattuk, hogy ne ütközzenek az időpontok.

Sajnos ez a párhuzamos tagság a közelmúltban mondhatni megszűnt, mivel a Fesztivál Zenekar új vezetése nem igazán támogatja ezt, (és itt még nagyon finoman fogalmaztam, ) no de sebaj, mi a mai napig szeretettel várunk minden volt, jelenlegi zenészt, zenészpalántát sorainkba, egyszerű örömzenélésre, mivel hisszük: A Zene Mindenkié……. Külföldön Szlovákiában, Görögországban Krétán, Csehországban Prágában, idén pedig Olaszországban, Toszkánában, azon belül Vinciben, Empoliban, és Firenzében jártunk. Ezen útról való képes beszámolónkat kérem fogadják szeretettel. Zenekarunk ez évben az olaszországi Empoli-ba kapott meghívást, ahol is a helyi fesztivál első fellépőjeként számítottak ránk. Nem egyedül mentünk, egyesületünk mazsorettjei Szarkáné Bankó Renáta vezetésével 2 formációval is elkísértek minket, ráadásul mind a Tűzmadár, mind a Vadvirág csoport arany érmet szerzett a nyári országos döntőjén.

Reni ,,néni” tagja volt anno a Partl Gabriella által vezetett bicskei mazsorett csoportnak is, akikkel már jártunk Olaszországban, Nerolában is. Tyúkanyóként tanítja, terelgeti, tarja össze a lányait, szakértelmét, elhivatottságát bizonyítják mazsorett csoportjainak kiváló eredményei, megyei, országos, sőt, már Európa bajnoki szinten. Az indulásra szombaton délután került sor, másnap értünk Firenzébe, ahol is a napot városnézéssel töltöttük. Délután értünk Vinci-be, Leonardo da Vinci szülőhelyére, ami pont úgy néz ki, mint amit a Toszkánai turisztikai hirdetéseken látni. Régi házak, zöld zsalugáterrel, a falu felett várral. Hotelunkra sem lehetett semmi panasz, tiszta, szép, minden igényt kielégítő, légkondícionált szobákban helyeztek el minket. Megtekintettük a Vinci múzeumot, Leonardo da Vinci szülőházát, és rengeteg képet készítettünk a vár zegzugos utcácskáiról, a kilátóból pedig gyönyörű kilátás nyílt a település mediterrán cserepes házikóira, valamint a gyönyörűen megművelt szőlő, illetve olajfaligetekre.

Szállásandónk, mily kicsi a világ, magyar, igaz, már évtizedek óta itt él. Nagyon kedves, segítőkész volt, első este éppen a következő esti fellépésünk zeneszámait soroltuk neki, (amit Zeke Zoli karnagyunk jó érzékkel jórészt latinos, közönségszórakoztató darabokból választott), amikor is az egyik darab,mégpedig a Fiorentin Marsch, (alias Firenzei Induló) kapcsán nemes egyszerűséggel annyit mondott, hogy ha ezt eljátszuk,biztos balhé lesz. Kiderült, hogy ez az indulót felhasználta a Firenze labdarúgó csapat saját indulóként, de a fellépésünk a már másik tartományban lévő Empoli focicsapat stadionja mellett lesz… A fellépésre persze egy másik számot jelölt ki a Zoli bá, és érdekes volt, hogy este negyed tízkor kezdődött csak a fesztivál, mi nyitottuk meg. A repertoárunkban a mazsikkal közösen előadott magyar indulók, latin dallamok, közkedvelt dallamok szerepeltek, közel egy órában. Volt olyan zeneszámunk, ahol (5!) szólistánk szerepelt.

A hagyományainkhoz híven nagy sikert alattunk, és ez volt az első olyan fellépésünk, ahol debütált a zenekar új, Bicske címeres zászlója. Természetesen ez kihelyezésre került a színpadon is, ezzel is öregbítve országunk, kistérségünk, városunk hírnevét. Köszönjük a zászlót a Bicskei Önkormányzatnak. Természetesen a zenélésen kívül jutott időnk másra is, voltunk Pisában, megnéztük az 1173-ban elkezdett, és 1372-ben befejezett, a pisai Dóm téren álló tornyot is, fürödtünk a Tirrén tengerben, csatangoltunk Firenzében, Triesztben is. Külön öröm, hogy jó néhányan most először jöttek velünk külföldi útra, és szereztek felejthetetlen élményeket az úton. Köszönjük a rengeteg munkát, profi szervezést, türelmet Zeke bának, és a csodálatos napokat a részvevőknek. (forrás: Vitai Zoltán) További helyszíni fotókhoz görgess!