Szeretettel ajánljuk olvasóinknak Gábos Orsolya bicskei fotókiállításának meghívóját és felvezetésként következzék az alkotó bemutatkozása - saját tollából. Folytatáshoz kattints!
"Gábos Orsolya vagyok. 2001 januárjában születtem Budapesten, pontosabban Budán. Egészen kiskorom óta az életem része a művészet. Viszont 2008-ban már nem csak az életem, hanem az én részemet képezte. A jobbik részemet. Ekkor kezdtem el ténylegesen foglalkozni vele, ekkor rajzoltam meg az első képeimet, előtte csak külső szemlélő voltam. 2013-ban kezdtem el írni, amit egy ideig abba hagytam (én bolond...) a környezetem (ekkor még a Szent László iskolás osztálytársaim, meg úgy ámblokk az iskolám) hatására. Ezt a lépésemet persze meg is bántam, mert így nem tudtam tovább fejlődni, de újra kezdtem és ekkor már nem tudott érdekelni, ki mit mondd/gondol rólam. Szintén ebben az évben kezdtem el fotózni.
2015 decemberében csatlakoztam a Biatorbágyi Fotóklub Egyesülethez, ennek tagjainak köszönhetően rengeteget tanultam és fejlődtem általuk,ami remélem így is marad még sok-sok évig. A csatlakozásom oka az volt, hogy 2015 márciusában 2. helyezést értem el a XIX. pszinapszis keretein belül (Budapesten) az "Üveggel takarva" című fotópályázaton. Ezt a sikert a Forgó Világ című képemmel értem el, ez őszintén meglepett, mert ekkor pályáztam először és azt az érzést, amit akkor és ott éreztem egyszerűen, nem tudom szavakba önteni, leírhatatlan. Ekkor egy olyan löketet kaptam, ami megerősített abban, hogy folytatnom kell és soha, de soha nem térhetek le erről az útról.
Több csoportos kiállításon vettem már részt, többek között a Fotóklub és a Színnel-Lélekkel Művészeti Egyesületnek köszönhetően. 2016 tavaszán és telén újabb, majd 2017 tavaszán újabb fotópályázati sikereket értem el. A 2016 tavaszi pályázat Tatabányán zajlott, Versek képekben címmel. Ide két képemet válogatták be és 2. helyezést értem el az Egy kis világítás című fotómmal. A téli pályázat pedig az Otthonunk Perbál (Első perbáli fotópályázat) címet viselte. Ekkor már öt képem lett beválogatva és ezek közül eggyel (Pincéknél) 3. helyezést értem el. Ezek után bekerültem a perbáli naptárba és újságba is. Majd 2017 tavaszán, a Szent László év alkalmából (Budapesten) külön díjat érdemeltem ki a Példa című fotómmal.
Idén: 2018-ban a Kláris 3. és 4. lapszámban szerepeltek verseim, majd a Kláris 2018-as antológiájában egy hosszabb írásom,( 6 oldalas) egy versem és egy fotóm is megjelent. Ezt az Uránusz kiadó adta ki. Nemrég egy mányi felnőtt színjátszó csoporthoz csatlakoztam. A művészet iránti rajongásom a családom révén a véremben van. Néhai nagypapám (Bartha János) ugyanis mindent csinált, amit most én: fotózott,írt,színészkedett. A rajz/festés iránti kötődésemet pedig a nagynénémnek,Bartha Csillának (aki egyébként ezek mellet fotózik is) köszönhetem. Ő mindig igazgat, terelget az utamon, hogy le ne térjek róla. Rengeteg mindent köszönhetek neki, és ezeket sosem fogom tudni eléggé meghálálni.
Viszont az első löketet a fotózás terén néhai nagymamán (Gräfl Terézia) adta, de ez már egy hosszabb történet,ami kissé személyes is. Néha elgondolkozom azon, hogyha nem ilyen családba születtem volna, akkor is foglalkoznék-e ezzel. És mindig arra jutok, hogy igen. Igen, mert a művészekben mind valamilyen fajta lelki sérülés leledzik és a képeik által fejezik ki önmagukat és a saját világukat. Mind-mind érzelem vannak bennük, amiket meg kell látni. A pszichológiát és művészetet egyaránt kedvelem, így a jövőben művészetterápiával szeretnék foglalkozni. Jelenleg a Zsámbéki Keresztelő Szent János Gimnáziumban tanulok művészeti tagozaton. Nem ismerek lehetetlent és a céljaimat soha fel nem adom, ez a kiállítás is így valósulhatott meg.
Fogadják szeretettel!"
