A nők elleni erőszak megszüntetésének nemzetközi napja November 25. napját az ENSZ közgyűlése 1999. december 17-én a nők elleni erőszak megszüntetésének nemzetközi napjává nyilvánította. (1981-ben ezen a napon ölték meg a Dominikai Köztársaság emberi jogi aktivistáit, a Mirabal nővéreket.) Annak érdekében, hogy a rendőrség részéről is felhívjuk a figyelmet a nők elleni erőszak elleni küzdelem fontosságára, november havi - a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Hatósági Főosztálya közreműködésével összeállított - bűnmegelőzési hírlevelünket a tavalyi évhez hasonlóan 2019-ben is ennek a témának szenteljük. Folytatáshoz kattints!
A családon belüli erőszakos cselekményekről elmondható, hogy sajnos a mai napig jelentős látencia jellemzi őket. Bár a jelenségnek számos intő jele van és a bántalmazott is sokszor próbál segítséget kérni a helyzetéből történő kilábaláshoz, a felkeresett barátok, ismerősök vagy nem rendelkeznek megfelelő információkkal ahhoz, hogy felismerjék a családon belüli erőszakot vagy kényelmesebbnek tűnik számukra passzivitást mutatni és nem beavatkozni a család „magánügyeibe”. Tekintettel arra, hogy álláspontunk szerint a családon belüli erőszak nemhogy nem magánügy, hanem az egész társadalmat érintő problematika, az alábbiakban a teljesség igénye nélkül sorolunk fel olyan figyelmeztető jeleket, melyek családon belüli erőszakra utalhatnak.
A bántalmazott magatartásában megfigyelhető intő jelek
Sebesülései, sérülései vannak, esetleg azok a gyógyulás különböző stádiumaiban vannak vagy láthatóan orvosi ellátás nélkül gyógyultak.
Sérüléseire életszerűtlen, „átlátszó” magyarázatokat ad: „Leestem a lépcsőről”, „Megcsúsztam a kádban”, „Nekimentem az ajótfélfának”.
Az időjárási viszonyoknak nem megfelelően bő, hosszú ujjú és hosszú szárú ruhákat, napszemüveget, magas nyakú garbót visel.
Az esetleges sérüléseit bagatellizálja („Nem is fáj annyira”, „Ez egy semmiség”), a sérelmére elkövetett erőszakot „baleset”-ként aposztrofálja.
Túlterheltnek, kimerültnek, rendezetlennek látszik, szétszórt, elfelejt/elhalaszt megbeszéléseket.
Ingerlékeny, türelmetlen, fáradt.
Szorongó, zavarban van attól, hogy beszélnie kell az erőszakról, inkább kerülné a témát.
Minden segítségnyújtást elutasít, határozottan állítja, hogy az ő problémáján senki nem tud segíteni, ezzel tulajdonképpen magának bizonygatja, hogy a saját helyzetén sem képes változtatni.
Retteg attól, hogy a segítségkérésnek következményei lesznek, ezzel egyidejűleg nem ismeri fel, hogy a dolgok maguktól sem változnak meg.
Saját maga is elhiszi, hogy a bántalmazó viselkedése minden következmény nélküli.
Minden cselekedetét a bántalmazó szemszögéből ítéli meg, nem képes arra, hogy a saját érdekei mentén gondolkodjon.
Minden cselekedetét úgy tervezi meg, hogy azzal a bántalmazó kedvében járjon.
Mindennapi élete meglehetősen izolált, csak kevés rokonnal vagy baráttal tartja a kapcsolatot vagy egyáltalán nem találkozik velük.
Alkoholt, kábítószert fogyaszt, esetleg gyógyszereket szed.
Öngyilkossági gondolatai, kísérletei vannak.
Az állapotos nő a terhesség későbbi szakaszában jelentkeznek a terhesgondozáson, mint az általában szokásos, esetleg sérülései vannak.
Megváltozik a viselkedése, ha partnere vagy más családtagja jelen van (a partner válaszol helyette, állandó szemkontaktus a partnerrel, a partner „alá rendelődik”).
A bántalmazó magatartásában megfigyelhető intő jelek
Szélsőségesen és alaptalanul féltékeny, a partnerével kisajátítóan viselkedik.
Korán elköteleződik.
Irreális követelményeket támaszt a partnerével szemben.
Saját problémáiért másokat okol, cselekedeteiért nem vállalja a felelősséget.
Partnere izolálása az élet minden területén: elszigetelés a munkától, hobbitól, barátoktól, családtagoktól.
Partnere ellenőrzése és irányítása az élet minden területén: szabadidő, pénz, öltözködés, evés-ivást, stb.
Partner lekicsinylése, megalázása, kigúnyolása, az ellenkező nem gyűlöletére utaló kifejezések használata.
A másik nem megalázását, a nők elleni erőszakot viccesnek tartja.
Hisz abban, hogy bántalmazó viselkedése következmény nélkül marad.
Rendkívül lobbanékony, sokszor túlérzékeny.
A düh és az agresszió számára a kommunikáció egy elfogadott eszköze.
Nemritkán az alkoholhoz, kábítószerhez menekül a stresszhelyzetekből.
Durván bánik a gyermekekkel, állatokkal.
Előfordulhat, hogy gyermekkorában bántalmazták, vagy gyermekként tanúja volt szülei bántalmazó kapcsolatának.
Korábbi kapcsolatában is bántalmazó volt.
Határozott elképzelése van a férfi-női szerepekről, melynek értelmében a nő nem dolgozik a háztartáson kívül, kizárólag gyermeknevelésre, háztartásvezetésre és szexre alkalmas.
Kierőszakolja vagy megtagadja a szexuális együttlétet.
Viselkedése kétarcú: kizárólag a partner jelenlétében bántalmazó, mások jelenlétében (már-már túlzottan) kedves, gondoskodó. (Előfordulhat, hogy csak társaságban bántalmazó.)
Rendszeresen fenyegetőzik erőszakkal.
Tagadja vagy bagatellizálja a bántalmazást.
A bántalmazott valós vagy vélt magatartását jelölik meg a bántalmazás kiváltójaként, ezáltal feljogosítva érzik magukat az erőszakra.
Amennyiben úgy érzi, hogy segítségre van szüksége, kérem, forduljon bizalommal a rendőrség áldozatvédelmi referenseihez, a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal járási hivatalainak keretei között működő áldozatsegítő szolgálatokhoz, vagy hívja az éjjel-nappal ingyenesen elérhető Áldozatsegítő Vonalat (06-80-225-225)!