Miért is mondjuk, hogy imádni való egy kerékpáros túraútvonal, esetünkben a Velencei-tó közel 34 km-es körbekerülése?
1. Kezdjük a logisztikával. Autóval az M7-es és a 7-es út felől is könnyedén elérhető, számos ponton megkezdhető és befejezhető a túra. Vonattal talán a velencei, a gárdonyi és az agárdi vasútállomás a legjobb leszállási hely Budapest felől, a Déliből 42 perc alatt juthatunk le, kerékpár szállítására is alkalmas légkondicionált elővárosi vonatokkal. Rendelkezik kölcsönzési és szerviz funkciókkal bíró remek bázissal, ha nem akarod a bicót otthonról magaddal hurcolni. Folytatáshoz és a teljes fotóalbumhoz kattints!
2. Szinte végig remek minőségű, aszfaltozott úthálózattal rendelkezik, talán csak egy-két helyen rázós az útfelület alatt "iparkodó" gyökerek miatt.
3. Nincs "istentelenül" nagy szintkülönbség az útvonalon, kimondottan könnyű és kényelmes túra, ami gyermekeknek és "agyonműtött sorstársainknak" is szenvedés nélkül teljesíthető.
4. Számos látnivaló, érdekesség és esztétikus látkép övezi az utat, no meg főszezonban a strandolási lehetőség legalább 5-6 útba eső település partján.
5. Ínyenceknek rengeteg harapni- és innivaló vételi lehetőség van, még a járványügyi korlátozások utáni könnyítések első időszakában is. A büféktől, kocsmáktól a színvonalasabb éttermekig mindenki megtalálhatja a maga kategóriáját.
6. Időszűkében lévőknek az egész program 2,5-4 óra alatt lebonyolítható, ami mégis megadja a kikapcsolódás és sportteljesítmény, a kellemes fáradtság jóleső érzését.
7. És végül a költségek, igényektől és felszereltségtől függően fejenként 3.000-8.000 forintból kihozható akár egy egész napos, emlékezetes szabadidős program. Tökéletes találkozási hely a tó környéke az ország különböző részeiből érkező családtagoknak, rokonoknak, baráti társaságoknak.
Ezúttal is beszéljenek a fotók az átélt élményről.
Ezúttal a bicikli-hurcolós verziót választottuk, tekintettel a rokoni szívességből nálunk "állomásozó" kerékpár-tartóra. Reggel óta türelmesen kémleltük az eget és miután az előrejelzések felszakadozó felhőzetet és némi napsütést ígértek, 11 óra körül elindultunk Bicskéről Gárdonyba, túránk kiindulópontjára. Előfordult már, hogy ezt a 48 km-es távot letekertük, a Gárdony-Agárdi Gyógyfürdőben nyalogattuk sebeinket, majd kétvonatos, kelenföldi átszállásos hazaúttal autómentes napot csináltunk, de ez egy másik történet.
Meggyőződésünk, hogy a Velencei-tó legjobb kerékpáros bázisa a Tekerbringa kölcsönző. Nagyon sok jó minőségű túragép vehető itt bérbe pár ezer forintért, van szervíz, büfé, sőt zuhanyzási lehetőség is. Csoportos túrára előfordult már, hogy velük szállíttattuk le Győr-Moson-Sopron megyébe a nagyobb mennyiségű bérbiciklit és kimondottan pontosan, reális áron és korrektül szolgáltattak. A kölcsönző pontos címe: Gárdony, Keszeg u. 85.
A szerviz most csak a biztonságérzetünket fokozta, hiszen a mellette lévő - jelenleg ingyenes - parkolóban bontottunk vitorlát és majd ide is érkezünk vissza a tókerülés után.
Utunk első pár száz méterén a vasút és a parti épületek közötti belső kerékpárúton haladtunk.
Aztán megcéloztuk a partmenti szakaszt a kifogástalan minőségű, jól láthatóan felfestett aszfalton.
Itt még nagy forgalom nem volt, mert szemfüles módon gyorsan elindultunk a Pestről érkező 30-40 fős csoportok előtt.
Kedvenc képünk (és címlapfotónk is) a strand melletti szakasz, háttérben a tóval.
Festői látvány a nádasokkal sűrűn benőtt Velencei-tó, háttérben a hegyekkel.
Az agárdi hajókikötő, a hajóforgalomra még visszatérünk.
Imádjuk a kerékpáros (és persze gyalogos) hidakat, ezért utunk során igyekszünk minél többet fotózni belőlük.
Az Agárdi Csónakkikötő egy része
Még látszik a reggeli zápor nyoma a parttól kissé távolabb eső, kis forgalmú utcán vezető útvonalunkon.
A tóhoz és a természetvédelemhez kapcsolódó nagyságok szobrát is megnézhetjük útközben,a képen Hermann Ottó mellszobra.
Bevezetőnkben beszéltünk a jó közlekedésről és logisztikáról. Az útvonal szinte súrolja Agárd vasútállomást, ezért itt is kezdhető és zárható vonattal érkezőknek a tókerülő túra.
A vitorlások zöme még a parton várja a szezonkezdetet.
Hibátlan aszfaltburkolat nem csak a klasszikus kerékpárutakon, hanem a széles járdával kombinált szakaszon is.
Még mindig a déli parton hasítunk, eligazító táblákkal rendesen fel van szerelve a kerékpárút.
Útban Dinnyési Kilátó felé.
Jellegzetes faszerkezetű kilátó, amelyről mesés látványt nyújt az előtte található természetvédelmi terület.
Kerékpártámaszok a kilátó tövében.
Sarvajc Lajos Körösztje a kilátótól néhány méterre látható.
Aki bővebbet szeretne róla megtudni, annak íme a leírás.
A kilátóra igen meredek lépcső vezet, amit elővigyázatosan, odafigyelve kell megmászni. Szalonspiccesen semmiképpen sem javasoljuk...
Egy távoli látkép a természetvédelmi területről.
Igazi élőhely, nem messze madárrezervátum és tanösvény is megtalálható. Ezt érdemes megőrizni az utókornak!
A déliről ráfordulunk a tó nyugati oldalára.
Kis forgalmú, de remekül kerékpározható, nyílegyenes autóút visz észak felé.
Újabb híd, ami egyben vízügyi funkciókkal is bír.
Távolban a Pákozdot övező hegyvonulatok...
...de előtte még keresztezzük felülről az M7-es autópályát. Szerencsére gyorsan elhagyjuk a zajos övezetet.
Minimális emelkedővel érkezünk a történelmi Pákozd határába.
A kb. 5 kilométeres nyugati út vége szinte nekimegy a Pákozd főutcáján lévő Kézműves Sajtudvarnak.
Itt most sajttálak, kóstolók fotóinak kellene következni, de a késői indulás miatt sajnos lekéstük a vasárnapi nyitva tartást. Korábbi túránkon igazi sajtkölteményeket ízlelhettünk és kissé értetlenül állunk a rövidke üzemidő előtt, hiszen a karanténból kiszabaduló népes túrázó sereg bizonyára markáns forgalmat generált volna ezen a napon.
Pákozd főutcáján egy ideig járda-bringaút kombón haladunk.
Csendes pákozdi utcarészlet.
Itt már kezdődik az igazi bringaút.
Jó levegőn, jó időben és jókedvűen haladunk Velence irányában.
Kellemesen hűvös erdősávokban többször is visz az útvonalunk és csak néhányszor zötykölődünk a nagyobb gyökerek által okozott egyenetlenségeken.
Korrektül kitáblázott csomópont.
Másodszor és egyben utoljára keresztezzük az autópályát, ezúttal alulról.
A Velence felé vezető kerékpárútról jobbra térünk le a part irányába. A Doni Emlékkápolna mellett is eltekerünk.
Ezt egy kiadós, de viszonylag rövid emelkedő követi és ugye minden emelkedő jutalma az azt követő száguldás.
Kitérőnk vége a Szúnyog-szigeten lévő Halász Csárda, amely már üzemel és remek étkekkel várja a vendégeket.
Mellette a hajókikötő, ahonnan Agárdra lehet hajókázni, egyelőre naponta négyszer, ami főszezonban napi 7 járatpárra fog emelkedni. A hajóskapitány ígérete szerint némi ügyeskedéssel kerékpárt is tudnak szállítani, ami fontos szempont azoknak, akik egyfajta nyolcast akarnak leírni tó körüli túrájuk során.
Éppen indul a hajó Agárdra.
Látszik, hogy szépen fel van újítva a kikötő, nemrég cserélték az ütközőnek használatos jókora faoszlopokat.
A csárdában kerékpárosokra is fel vannak készülve (kerékpár-tartók az épület mellett), ennek ellenére néhány vendég úgy nézett ránk, mint a marslakókra. Ez cseppet sem zavart bennünket abban, hogy elfogyasszuk pohárnyi rozéborunkat a hűvös kerthelyiségben. Sporttevékenység lévén a kiadós ebédet most kihagytuk.
Folytatjuk utunkat távolodóban a Szúnyog-szigettől. Jobbra felpillantva a hegytetőn a pákozdi emlékmű.
Több tábla is jelzi a lekanyarodást a Katonai Emlékparkhoz.
Alapos felkészítést kapunk a nyugdíjas bácsitól a járványhelyzetben való viselkedésről és tájékozódásról. Ennek ellenére, most nem vesszük be az emlékhelyet, tekerünk tovább. Egyébként letölthető mobil applikáció is segíti a helyszín alapos megismerését.
Az emlékhelytől tovább haladva (kb. 100 méterre) jobbra kanyarodunk egy rövidke földútra, hogy elérjük mielőbb a tókerülő kerékpár útvonalat.
Élvezetes szakasz következik sok lejtővel, ez tényleg szuper!
A sukorói tópartra egy pillantás erejéig lekanyarodtunk, kár, hogy onnan nincs parti folytatása az útnak, hanem ugyanide vissza kellett tekernünk.
Eljött Velence is, a táblánál tanakodó, szusszanó hölgykoszorú.
Utunk egészen az M7-es 44. kilométerénél lévő MOL-kút mellé vezet, ez csak azért fontos, mert autóval (és kerékpár-tartóval) érkezőknek egy újabb lehetséges start-stop hely, jó közlekedéssel Budapestről.
Jobbra fordulunk és innentől már végig partközelben fogunk haladni.
Velence partmenti utcáján, a kemping mellett.
A vizisí paradicsomban már önfeledten száguldoznak a fiatalok.
Fröccskocsma cégére, a partmenti bicikliút közös a gyalogosokkal, így nem árt az óvatosság, a figyelmes vezetés.
Szögletes öblöt is megkerül az út, elképzelni nem tudjuk, évente hányan zuhannak itt vízbe a kellő táblázás és védőkorlát híján. Vitathatatlanul a túra egyik kellemetlen része, szűkös és sok a gyalogos is.
Beérünk a Plázsra, Velence legfelkapottabb övezetébe. Itt már nincs kerékpárút, a járdán lehet közlekedni, de még nagyobb óvatossággal és lassú tempóban. A tengerpartot idéző strand még kihalt.
Megjutalmazzuk magunkat egy finom fagyival, egy mochaccino-eper duplával. Számos jó színvonalú étkezde, büfé és kávézó várja itt a vendéget.
Szépen térkövezett, kanyargós sétány a Plázs mentén. Jó az idő és a kedvünk is, gyűjtjük a D-vitamint.
A Velencei Hajóállomás előtt balra kanyarodunk.
Utolsó és egyben igen méretes hidunk, amin áthaladunk.
Az öblöt megkerülendő beljebb lavírozunk a kerékpárúttal, de itt is tökéletes az útfelület.
Utolsó említésre méltó objektumunk a négycsillagos wellness hotel, kisvártatva megérkezünk kiinduló pontunkhoz és zárul túránk.
Ezúttal is a Runkeeper alkalmazás mérte a teljesítményünket, a tiszta kerékpározási időnk 2 óra 22 perc volt, bő 14 km/órás átlaggal teljesítettük a 33,8 kilométeres túrát. 1.367 kalóriát adtunk le. A sok bámészkodással, fotózással, pihenővel közel 4 órát töltöttünk a tó partján.
Végül a tájékozódást elősegítendő egy térkép a tó körüli kerékpárutakról. Köszönjük, hogy velünk tartottatok és ne hagyjátok ki azt a túrát, mert megéri minden szempontból. (fotóinkat ezúttal is Huawei Mate 20 Pro mobiltelefonnal készítettük)