Másodszor is sikerült legyőznöm a COVID-19 koronavírust, ennek kapcsán úgy gondoltam, megosztom tapasztalataimat, kiegészítve néhány megfontolható tanáccsal. Első fertőzésemről sokat nem beszélnék, mert utólag, egy 2020 nyarán elvégzett antigén-teszt során derült ki, hogy átestem a betegségen. Visszagondolva, ez valamikor a tavalyi év március-áprilisi időszakában történhetett, amikor valóban volt egy néhány napos, levertséggel és némi hasmenéssel járó időszakom. Nagy kihívást azért sem jelentett, mert egybe esett a munkahelyemnél történt átmeneti leállással, így otthon, viszonylagos nyugalomban sikerült felépülnöm. Annál nagyobb volt a riadalmam 2021 márciusában, amikor elért a mutáns... Folytatáshoz kattints! 

Alapelvem, hogy igyekszem testem, szervezetem minden jelzését, rezdülését figyelni (természetesen nem egy hipochonder szintjén), így március 11-én is éreztem, másképp indult a nap. Kisebb fáradtságot, levertséget és kezdődő influenzás tüneteket éreztem a reggeli ébredést követően. Lehetőségem nyílt egy azonnali PCR gyorstesztre, amely negatív eredményt hozott. Ismerőseim tanácsára ennek ellenére elkülönítettem magam otthon és úgy döntöttem, hogy 3 nap múlva megismétlem a tesztelést. Ekkorra már lázasan és jóval kevesebb energiával vettem tudomásul, hogy pozitív lett a tesztem. És ekkor következett a legnagyobb hiba, amit az egész folyamatban elkövethettem.

Úgy gondoltam, hogy otthon kúrálom ki magam, az ingadozó lázat (jellemzően 37,0-39,4) csillapítóval tartottam féken, sokat feküdtem, aludtam, ami egy idő után igen lerobbant állapotot, lelassult és módosult tudatot eredményezett nálam. Senki sem szeret kórházba menni, hiszen általában kényelmetlenséggel jár az ottani tartózkodás és a legtöbben az utolsó pillanatig bízunk a saját fizikai erőnkben, házi gyógymódunkban. Behabzsoltam a háziorvostól kapott Favipiravirt (2x8, majd 2x3 szemet naponta) kombinálva kétféle lázcsillapítóval, ám szemmel látható eredményt nem hozott a gyógyszerek szedése. 10 nap otthoni tartózkodás után, rettenetes, sok felriadással tarkított éjszakákat követően baráti tanácsra egy kölcsönkapott készülékkel elkezdtem mérni a véroxigén szintemet (oxigén szaturáció).

Az ujjbegyre csíptethető mérőegység (pulzoximéter), de egyébként számos okosóra is pillanatok alatt megmutatja, hogy a kívánatos 90-100 % közötti tartományhoz képest hol állunk. Bizony ebben az időszakban már nem sikerült produkálni ezeket az értékeket és amikor 75 % alá csökkent a szint, engedtem családtagjaim rábeszélésének és hívtuk a mentőt. Gyorsan bekerültem a székesfehérvári Szent György Kórházba, ahol 1 napig intenzív megfigyelés alá kerültem. A CT azonnal megállapította a kétoldali tüdőgyulladást, tüdőm 50 % körüli, erősen csökkent működési kapacitását. Az erős köhögésen kívül komolyabb tüneteim nem voltak, azonban sokat segített a friss oxigén, valamint az infúzió formájában kapott gyógyszerek. Nem győzöm eleget hangsúlyozni az orvosi személyzet áldozatkész, folyamatos és figyelmes munkáját, éjjel-nappal. A közel kétméteres, minden ágynál elhelyezett oxigénpalackok cseréje is zökkenőmenetesen zajlott a hét minden napján.

Mint utóbb megtudtam, a kórtermemben nem, ám a szomszédos helyiségekben hunytak el sajnos kedves ismerősök a lakhelyemről, amely mélyen megrendített. 7 nap kórházi kezelés után gyógyultan távozhattam, de biztos vagyok benne, hogy jókora szerencsefaktort is "igénybe vettem" mindehhez, még az otthon tartózkodás során. A jókora adag véralvadás-gátló injekcióval még mindig szúrom minden reggel magam, ez is nagyon fontos a trombózis kockázata miatt. S hogy mi maradt vissza? 12 kg fogyás (ez békeidőben álom!), az ízlelés-szaglás igen korán elment és nagyon lassan akar visszajönni, ami azért zavaró, mert még a legjobb péksüteményt is fűrészpornak érzem a mai napig. A tüdőm kapacitása a lufis "edzések" ellenére érezhetően és jelentősen visszaesett. Jelenleg gondoz okoz egy 50 méteres gyaloglás is, nem beszélve 2-3 emelet lépcsős megmászásáról, ami után még heves pulzusemelkedéssel kísért légszomjam van minden alkalommal. Gyanítom, a teljes gyógyulás hosszú hónapokat fog igénybe venni.

Röviden szeretném összefoglalni tanácsaimat mindazoknak, akik még a vírus okozta fertőzés elszenvedése előtt állnak.

1. Figyeld folyamatosan szervezeted minden visszajelzését!
2. COVID-gyanú vagy pozitív teszt esetén folyamatosan mérd a véroxigén-szintedet, ez életmentő lehet!
3. Ne akard meggyógyítani saját magad! Legfeljebb 2-3 napig kúráld magad otthon, folyamatos lázas állapotban, a pozitív változás jelei nélkül vagy a véroxigén-szint esése esetén nincs mese, menni kell a kórházba!
4. Pontosan kövesd a rehabilitációval kapcsolatos utasításokat, erősítsd tüdődet és higgy a gyógyulásban!

(Külön köszönet családtagjaimnak, barátaimnak, munkatársaimnak és ismerőseimnek, akik végig tartották bennem a lelket. Köszönet Dr. Boznánsky Petra részlegvezető főorvosnak és a Szent György Kórház II. számú Belgyógyászati Osztályának, a Mentőszolgálat igen gyors munkatársainak, Dr. Nagy Gyula háziorvosnak és Bálint Istvánnénak a többszöri gyors tesztelésért.)