Alapvető elvárásunk egy többnapos kerékpártúra helyszínének kiválasztásakor továbbra is az, hogy legyen elfogadható áron, jó minőségű szálláshely, az útvonal nagy részében kiépített kerékpárút vagy kisforgalmú autóút, "méltányos" emelkedőkkel kelljen megbirkóznunk, tudjunk helyi ételkülönlegességeket kóstolni és persze a jó borok sem maradhatnak el. A Google az "Alpokalja kerékpáros szálláshely" keresés első találatai között dobta fel a Napvirág Vendégházat (címlapfotónkon is látható, a templomtól balra, a háttérben) a győr-moson-sopron megyei, Répce menti Zsira településen, a kedves tájékoztatás, árak is rendben voltak, így gyorsan eldőlt a sorsunk. Csodálatos késő őszi kétnapos tekerésen vagyunk túl, kicsit csípős délelőttökkel, de sok napfénnyel. Két nap alatt 70 kilométert kerékpároztunk (38 és 32 km), célunk semmiképp sem a teljesítményhajszolás volt, hanem a Répce menti késő őszi hangulat megcsodálása. Jöjjön képes útibeszámolónk a részletekkel! Folytatáshoz kattints!

Kedves fogadtatás Zsirán, a tulajdonos Keszei-Timár Andrea és férje várt bennünket, a recepció melletti fűtött teremben sorakoznak a bérelhető, kiváló minőségű kerékpárok, amelyeket a megbeszéltek szerint át is vettünk. A kerékpár bérlés díja egy napra 3.500,- Ft.

A bejárat melletti teraszról szép panoráma nyílik a település szélén, nyugodt környezetben található templomra és környékére. Hangolunk az indulásra...

Szobánk elfoglalása után és az indulás előtt még vetettünk egy pillantást a családias (kerékpáros- és kutyabarát) panzióra, amely tágas kertjével a kisgyermekes családoknak is ideális nyári pihenőhely. SZÉP-kártya elfogadóhely is egyben.

Elegáns lenne azt mondani, hogy bemelegítő körrel indítottunk, de igazság szerint már az első 2 kilométeren eltévedtünk, ugyanis mire GPS készülékünk befordult a megfelelő irányba, már át is értünk a szomszédos Répcevisre.

Itt korrigáltunk és régi építésű, de kényelmes kerékpárúton kanyarodtunk vissza Zsira felé.

A falu szélén lévő sportpálya mellett vezetett utunk, ahol éppen "mennyei megyei" rangadó zajlott. Utóbb utána néztünk a történeti hűség kedvéért, a III. osztályú Zsira TSK 0-0-ra végzett a Kapuvári SE II. csapata ellen.

Fél szemmel már a lehetséges esti vacsorahelyszínekre is figyeltünk. Stílszerű köntösben csalogatja vendégeit Zsirán a Piros Ház Vendéglő.

Lendületes tekeréssel, kukoricaföldek mellett haladva gyorsan elértük az országhatárt, ahol az átkelő kizárólag kerékpárosok és gyalogosok számára vehető igénybe. Másutt egyébként van közúti átkelő is. Itt rögtön Lutzmannsburg (Locsmánd) belterületére jutottunk be, amely élénk forgalommal bíró turistaparadicsom és fürdőhely is egyben.

Utunk során többször kereszteztük a Répce folyót, amely Ausztriában Rabnitz néven ered. Érdekesség, hogy a kanyargós, 120 km hosszú természetes víz a Hanság területén, a Kis-Rába csatorna felvétele után már Rábca néven fut tovább és torkollik Abdánál a Mosoni-Dunába.

Hangulatos kerékpáros (gyalogos) híd Lutzmannsburg külterületén.

Következő településünk Frankenau (Frankó, másik nevén Répcesarud). Mint oly sok helyen, itt is a - római katolikus - templom kertjében szusszantunk egyet és megcsodáltunk a szobrokat.

Tovább haladva, a következő kerékpáros pihenőtől karnyújtásnyira fedeztük fel ezt a II. világháborús bunkert, lőállást. Sokat elmond, hogy az akkori építmény közel 80 év elteltével is állja az idő vasfogát.

Megnyugtatóan szép az őszi táj, sokat legeltettük szemünket az erdős dombokon, földeken, vadászállásokon.

Kleinmutschen (Pervány) bejárata, előzőleg volt egy rövid országúti szakaszunk, de a gyér forgalom miatt nem okozott gondot, sőt I. osztályú aszfalton gurulhattunk.

Szusszanás Unterpullendorf (Alsópulya) központjában. Mint a legtöbb burgenlandi magyar település, ez is 1921-ben, a trianoni békeszerződés aláírása után lett Ausztria része. Most rendezett, békés, nyugalmas település benyomását kelti.

Langental (Langató vagy Kis-Ligvánd) bejárata, talán a legnehezebb emelkedőket a település előtt és után éltük meg, de ennyi sportérték még egy kifejezetten családi túrába is belefér.

Rövid úton értünk át Nebersdorf (Ligvánd) településre, ahol egy templom- vagy várrom mellett haladtunk el. Sajnos nyomát nem leltük később sem az interneten, de nyomozunk tovább.

Annál inkább imponáló Ligvándon a Niczky-család klasszicista stílusú kastélya, amely az 1770-es években épült és két évszázaddal később esett át komolyabb restauráláson.

Nem szeretjük a szinte végeláthatatlan, nyílegyenes szakaszokat, de ezen a jó minőségű, széles kerékpárúton most ez is jól esett. Úton Kroatisch Geresdorf felé a délutáni napfényben.

Kroatisch Geresdorf (Gyirót) horvátokkal betelepített, szintén 1921-ben elcsatolt falu. Impozáns címer fogadja a látogatót a település központjában.

Rövid pihenő a rengeteg köztéri pad egyikén, közben már egyre gyakrabban gondolunk egy kiadós esti vacsorára.

Már bőven a mai körútunk visszafelé kanyarodó szakaszán járva beértünk Lutzmannsburg (Locsmánd) Sonnentherme elnevezésű fürdője mellé. A hírek szerint itt van a világ egyik leghosszabb csőcsúszdája a maga 280 méterével.

A fürdő tőszomszédságában található kalandparkban van bőven lehetősége elfáradni gyermeknek és felnőttnek egyaránt.

Újra magyar földön, határellenőrzés most sem volt, akadálytalanul gurultunk vissza kis hazánkba.

Vacsora a fentebb már bemutatott Piros Ház Vendéglőben, amelyet szálláshelyünkön ajánlottak. A hírek szerint tulajdonosai azért indították be a hangulatos vendéglátóhelyet, mert megelégelték, hogy nincs Zsirán megfelelő étterem. Érdeklődtünk a további nyitva tartásról is, amelyben benne van az is, hogy egy újabb járványhullámban vagy a turistaszezon "lecsengésével" bezárnak (mostanra ez már meg is történt - a Szerk.) átmenetileg, 2022 tavaszáig, tehát érdemes előre érdeklődni asztalfoglalási szándék esetén. Az étlap és ételsorunk azonban minden várakozásunkat felülmúlta. 

Zöldborsókrémleves mentával és házi kecskesajt-kockákkal.

Fokhagymás sajtkrémleves.

Sertésszűz-tekercs rozmaringos tejfölös burgonyával.

Rózsaszínre sült kacsacomb vörös áfonyával és házi dödöllével.

A fantasztikus fogásokhoz a szakértő és udvarias pincér borajánlatából a kőszegi Láng Pincészet zamatos, gyümölcsös rozéját kortyoltuk. Emlékezetes nap végén tértünk nyugovóra és kényelmes szálláshelyünkön már a másnapi magyarországi körünket tervezgettük.

Kissé megmacskásodott izmokkal indítottuk a reggelt. Háziasszonyunk remek reggelit rittyentett a hangulatos emeleti étkezőben, szobánktól mindössze pár méterre. Kaptunk friss sonkás rántottát, roppanós virslit, sült szalonnát, de nem hiányoztak a dzsem-, méz- és müzliféleségek sem. A forró tea, majd a kávé jó alapot teremtettek a tervezett 32 km teljesítéséhez.

A szomszédos Gyalóka településen kezdtünk a kissé csípős, de mégis remek, napfényes időben. 

Következett Szakony a maga nyugalmával. A falu első termelőszövetkezete "Első 5 éves terv" néven alakult 1949-ben, azóta is a mezőgazdaság a település lakóinak fő megélhetési forrása. Képünkön a Szent István római katolikus templom.

Nem győztünk betelni a környéken az épületeken előszeretettel alkalmazott sárga színű díszítő vakolással.

GPS-ünk a földek mellett irányított tovább a következő településre, így a tereprészét is letudtuk a túrának. Kicsit zötyögős, de jól bringázható 5-6 km-es szakaszon haladtunk, körülöttünk kilométerekre senki. Harapni lehetett a friss levegőt.

Tormásliget a felújításra szoruló Bauer kastéllyal. A korszakok változását idézi, hogy egykor a mozi is itt működött, most pedig a település egyetlen vegyesboltjába juthatunk a főbejáraton keresztül.

Újkér egy ezer fős település, amely 1950-ben négy falu egyesüléséből jött létre. Több grófi család is váltogatta itt egymást, sőt a középkorban megyegyűléseket is tartottak itt. Az Urunk mennybemenetele templom szépen felújított állapotban várt bennünket.

Az egész túra során jól szórakoztunk a sok lakóház előtt kihelyezett "halloween-i" díszleteken. "Tök" jól néztek ki!

Tovább haladva Egyházasfalu következett. 1950-ben csatolták hozzá Keresztényt, amelyről igen régi írásos emlékek vannak. Mindkét egyházi épülete gyönyörű, a képen a Szent György templom látható.

A szépen felújított épület udvarában lévő szobrok is megérnek egy pillantást.

Ebédünk tervezett helyszíne Sopronhorpács és a Molnár Tamás vezette vendéglő. Sajnos nem foglaltunk előre helyet, így nem is volt, de nem adtuk fel...  

Sopronhorpács főtere. Most kihagytuk, de a faluban lévő korábbi Széchenyi kastélyban zenésítette meg Liszt Ferenc Jókai Mór Petőfiről írt "Holt költő szerelme" című versét.

Kis templom Sopronhorpács Lédec nevű településrészén.

Utunk záró szakasza, mondhatnánk, hogy "és" (und) itt a vége, de a tábla a nem messze található Und falu közelségét jelzi, amely éppen félúton van Sopron és Szombathely között. A már ismert bevezető utakon tekertünk vissza Zsirára és cseréltük kerékpárjainkat autóra.

Mint korábban említettük, nem adtuk fel. A sopronhorpácsi vendéglőt már az autós hazaúton kerestük fel újra és a délutáni órákban már bőven volt hely. Fáradalmainkat egy finom májgombóclevessel...

...és két tojással megbolondított erőlevessel kezdtük feledtetni.

Búcsúzóul kifejezetten helyi specialitást kértünk és a Horpácsi sertésbordát választottuk, ami egy besameles, sonkás-gombás töltelékkel ellátott és palacsintatésztában kisütött finom hús, pontosabban 4 (!!) vastag szelet hús, sok hasábburgonyával, káposztasalátával. Csodálkoztunk korábban, hogy innen mindenki ételes dobozokkal távozik, aztán mi is erre a sorsra jutottunk, nem bírtunk az óriási adagokkal. Ez az étterem mindent egyesít, ami egy hangulatos, családias, tájjellegű és gyorsan, jó ételeket felszolgáló vendéglőtől elvárhatunk. 

Búcsúzunk, fantasztikus két napon vagyunk túl. Az időjárás kegyes volt hozzánk, hiszen csak a második nap estéjére, hazaérkezésünkkel egy időben robbant be a hidegfront, így szép kerékpáros élményekkel zártuk az őszt. Mindenkinek jó szívvel ajánljuk a Répce mente vidékét, belföldi és ausztriai szakaszaival együtt. Köszönjük, hogy velünk tartottatok!