Régóta vártunk erre az alkalomra, s most, a Múzeumok Éjszakája keretében szervezett autóbuszos látogatás során eljutottunk a ferihegyi Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér legeldugottabb szegleteibe is. Kiinduló pontunk a repülőtér mellett található Aeropark volt, amelyről következő cikkünkben részletesen is beszámolunk, most azonban koncentráljunk a kulisszák mögé. Helyszíni fotóink segítségével - amelyekért külön köszönet Komjáthy Bencének, aki teleobjektív nélkül hozta közelebb ezt a világot számunkra - megmutatjuk az érdekességeket.
Közlekedési eszközünk a MALÉV Air Tours szépen felújított, légkondicionált, korabeli Ikarus 250-ese volt, amelyet a XX. század végén előszeretettel használtak a reptéren kívül is turista csoportok szállítására.
A civilek elől elzárt területekre való belépésünket a repülőgépes utazások előttivel megegyező biztonsági ellenőrzés előzte meg. Ollókat, bicskákat le kellett adni, derékszíj levétel és minden tárgy a futószalagra - az erre a célra szolgáló épületben. Ezzel együtt szűk negyedóra alatt végeztünk is. A belépés utáni izgalmas eseményekhez kattints!
Rögtön a 2-es terminál épülete felé vettük az irányt, ahol a szombat kora esti forgalmat igyekeztünk megszemlélni. Megtudtuk, hogy jelenleg 3 földi kiszolgáló cég működik Ferihegyen. A török tulajdonú Celebi (képünkön a tulajdonukban lévő lépcső), a magyar MALÉV Ground Handling (legalább ily módon tovább él a MALÉV név) és az európai Menzies Aviation.
Érkezik a British Airways kora esti londoni járata...
...majd katonás rendben gurul a "cső mellé. Szemben a fapadosokkal a British gépei közvetlenül az épületekhez parkolnak, előbbieknél marad a hosszas bandukolás kordonokon és csarnokokon át.
Precíziós beállás, németes pontosság a parkolásnál. Érdemes megnézni, hogy az orrfutó két kereke pontosan a helyén, a sárga csík két szélén nyugszik. A "cső" illesztését azután már a kiképzett személyzet végzi, amúgy ehhez is jogosítvány kell.
Érkezik az Austrian Airlines "kávédarálója" Bécsből.
Speciális "öltözékünkben" egészen a kifutópálya közelébe engednek bennünket. Becslésünk szerint kb. 80-90 méterre lehetünk a leszálló gépektől.
Fények és árnyak - háttérben az irányító toronnyal.
Airbus A-319 landolás után Helsinkiből érkezvén.
Érkezik a fapados kategória királya, a Ryanair. A Boeing 737-es Angliából érkezett, s a széles zöldövezeti sávok kapcsán (amelyek korábban bukótérként, a gépek kicsúszásának ellensúlyozására szolgáltak) azt is megtudtuk, hogy többféle technológiával küzdenek a madárrajok elűzéséért valamint az itt élő közel 170-180 ezer ürge féken tartásáért.
Helyére gurul a Ryanair-gép. Gondoltátok, hogy a megállástól az elindulásig mindössze 25 perce van a személyzetnek az utasok ki- és beszállítására, a takarításra, a tankolásra, a cateringre, a csomag logisztikára és a következő útra való felkészülésre? A Ryanair ebben is világbajnok! Érdekességként: az arab Emirates gépei átlagosan három és fél órát töltenek Budapesten.
Indulásra készül az Alitalia speciális, Jeep-festésű gépe. Elképzelhető, hogy egy szponzori megállapodás vagy reklámszerződés része a kihívó design.
A kifutópálya legvégén "dekkolunk". A kedvünkért pár percre kigyulladtak az éjszakai fények is. A 2.500 darabos izzósor óránkénti áramfogyasztása egy családi ház két és fél havi fogyasztásával egyenértékű. Mielőtt ide értünk, elhaladtunk Nándi bácsi tanyája mellett is, ami igazi kuriózum volt sokáig, hiszen az idős gazdálkodó a 90-es évekig nem akarta eladni földjét, így gyakorlatilag a gazdaságot beépítették a repülőtér övezetébe. A mai előírások mellett persze ez már ötlet szintjén sem működne.
Landolás a fejünk felett! A buszból hallgatóztunk nyitott ajtó mellett, így éreztük az üzemi zajokat rendesen.
A jól ismert irányító torony. Építészeti érdekessége, hogy úgynevezett függesztett technológiával, felülről lefelé gyarapodtak a szintek. A kezdeti időszakban két emelet létezett, ma már ötnél tartunk és még mindig mindig van hely. A személyzet természetesen lifttel közlekedik. Érdekesség, hogy a reptéri forgalom, a közelkörzet és a távolkörzet irányításán kívül Budapestről végzik Koszovó légterének ellenőrzését is, ezért nemcsak ebben az épületben dolgoznak légi irányítók.
Utunkat a ma már kizárólag kisgépes terminálként üzemelő Ferihegy-1 előtti területen folytatjuk. Ez egy Gulf magángép, amelynek megvásárlásához és fenntartásához alaposan meg kell nyitnia a pénztárcáját tulajdonosának. A vételár nagyjából 5 milliárd forintnak megfelelő dollárkupac, a ferihegyi állandó "parkolási díj" 2,5-5 millió forint között van.
Egy keskenytörzsű FedEx-gép várja a jövő heti teherszállítási műszakot.
Egy csúnyácska, de masszív orosz Antonov-12-es, légcsavaros kivitelben.
Itt pedig egy kecses Falcon pihen.
Utunk zárószakaszát a felszállások helyszínén töltöttük, igen közel a pályához. Elsőként a British-gép emelkedett...
...aztán a Ryanair indult Albionba...
...végül a Finnair is elindult Helsinkibe. Apropó, beszéltünk korábban a kisgépek áráról. Nos egy közepes kategóriájú utasszállító (Boeing-737, Airbus-A320) nagyjából 15 milliárd forintnyi devizát kóstál, míg az akár 500 utast is szállítani képes csúcsmodell Airbus A-380 beszerzési ára 187 milliárd forint körül mozog.
Az Aeroparkba történő visszaút során még megtudtuk a reptér körüli kerítés ellenőrzési rendszerét és azt, hogy jó pár éve valaki részegségére hivatkozva mászott be a kifutókhoz, többéves börtön lett a vége. Kiderült az is, hogy miért kötelező az ablak az utasszállítókon (nem a kilátás, hanem az optimális menekülés felmérése miatt katasztrófa helyzet esetén), hogy a füvön heverő kibelezett Boeing-767-esen gyakorolnak a tűzoltók és a kommandósok, hogy a kerozin utánpótlás a véges tartály kapacitás miatt Százhalombattáról csövön érkezik 30 liter/másodperc tempóban és hogy a nagyjavítások utáni berepülést kedvelik igazán a pilóták a mindennapok monotóniája helyett. Köszönjük, hogy velünk "repültetek", legközelebb az Aeropark látnivalóiról számolunk be.
