Két évtizedes "ismeretség" után nehéz úgy belépni a Báder Fogadóba, hogy ne szakadjanak rá az emlékek a betérő vendégre. Sokszáz fős bálok, házias lakomák, családi "kajálások", cigányzenés vagy harmonikás mulatások villannak be fejünkben. A bejáratnál rögtön a közelmúltban magas állami kitüntetésben részesített Tóni bácsiba botlunk, s a személyzet is barátságosan invitál az egyébként - vasárnap este lévén - meglehetősen kihalt vendégtérbe.
A Báder az a hely, ahol szinte semmi nem változott az utóbbi időben: ugyanaz a berendezés, az asztalok, a dekoráció, a trófeák és népművészeti tárgyak, a személyzet, de még az étlap is ugyanazzal a borítóval és grafikus elrendezéssel tekinthető meg, mint régen. Ezek után kíváncsiak voltunk, hogy a konyha és a séf hozza-e az általunk remélt formát. Kicsit örültünk is a kisebb forgalomnak, mert reméltük, hogy a választott ételeink így kiemelt figyelmet kapnak.
Az üdítők, ásványvíz és Juhász Tibi kimért Juhfarkjának megrendelése után Májgombóclevest, Francia hagymalevest és Gombalevest választottunk. Optimizmusunk akkor hagyott kissé alább, amikor több mint 30 perc elteltével érkezett meg az első leves. Az erőleves alapon nyugvó Májgombócleves még hozta a formáját, de a Hagymaleves már csak legfeljebb a közepest érdemelte ki, míg a Gombalevest az elfogadhatatlan kategóriába soroltuk. Tudjuk be a séf gyengébb formájának, de ezutóbbi sem összetételében, sem állagában (sürűségében), sem halvány színében, sem pedig a néha szokatlan, nehezen azonosítható betéteiben, összetevőiben nem hozta a megszokott, elvárt szintet. Folytatáshoz és ételfotókhoz kattints!
Kíváncsian vártuk a A Cordon Bleu Vegyeskörettel, Cigánypecsenye hasábburgonyával, Áfonyás szarvasszelet krokettel, Harcsapaprikás kapros-juhtúrós galuskával négyesfogatot. Cigánypecsenye csillagos 5-ös, úgy ahogy van. A Cordon Bleu-vel csak annyi gondunk volt, hogy nem értettük, hogy került gomba is a sajtos-sonkás belsőbe. Ez csak olyan vendégnél okoz problémát, aki nem kedveli a gombát (mint most az én vendégem), egyébként magam élveztem volna ezt a verziót. A szarvasszelet állaga tökéletes volt, bár az áfonya mellett hiányoltunk némi plusz ízhatást, előkezelést. A Harcsapaprikás rendben volt, ám a galuska kapros-juhtúrós jellege alig volt érezhető, itt volt hiányérzetünk.
A tagadhatatlanul kiadós, jókora adagok elfiogyasztása után Ízes és Túrós palacsintákkal valamint kávékkal zártunk. Kereken 15.000 Ft-ot fizettünk a háromfogásos, kiadós vacsoráért, itallal, ami kimondottan kedvező ár. A levesek 3-400 forintos és a Cigánypecsenye 1.500 Ft-os ára a kétezres évek elejét idézi, s a bonyolultabb ételek 2.400-2.800 Ft-os átlagára is elfogadható.
Összességében ár-érték arányban elfogadható vacsorát kaptunk, barátságos és udvarias személyzettel, élvezhető főételekkel, s a levesek miatti berzenkedésünket leszámítva bátran ajánljuk a Báder Fogadót továbbra is minden helybeli és átutazó vendégnek.
Íme helyszíni ételfotóink, elsőként a Francia hagymaleves:
Az ominózus Gombaleves:
Egy csillagos 5-ös Cigánypecsenye:
Az Áfonyás szarvasszelet:
A Harcsapaprikás:
A Cordon Bleu:
És végül a palacsinta:
