Alig több mint egy éve gyalogos akadálytúránkon tettünk időutazást az akkor még dzsungel-állapotokat idéző Bicske-Székesfehérvár - megszűnt - vasútvonal Felcsút környéki szakaszán. Kisvasút-rajongók számára csodával ér fel az egy év alatt elvégzett fejlesztés eredménye, amit szombaton igyekeztünk kevés politizálással átitatva kipróbálni.

Az időjárás ugyan kevésbé volt kegyes hozzánk, de fotóalbumunkkal igyekszünk kedvet csinálni mindenkinek egy kiránduláshoz. 

A felcsúti Pancho Aréna és Puskás Akadémia tőszomszédságából indul az a kb. 300 méteres sétány, amely vonatozásunk kiinduló állomásához vezet.

Esztétikus tábla mutatja a haladási irányt. A gondos dízájn egyébként a menetjegyekre és az internetes arculatra is jellemző. Folytatáshoz és a többi vonatfotóhoz kattints! 

Vonatra várva. Jobbra a mellékhelyiségeket tartalmazó faház, amiben egyébként Toy-Toy vécék vannak, csalódásunkra még mindig kézmosási lehetőség nélkül.

Az egyik végállomásról indulunk, a vonal jelenleg 3 állomásból áll.

Gyülekeznek az utasok, akik közül többen visszafordultak korábban, mondván ma már (szombat délután 3 óra után) nem lesz több vonat az interneten fellelhető menetrend szerint. Tény, hogy egyetlen igen nyakatekert tőmondatban van megfogalmazva az elő-utószezoni és hétköznapi-hétvégi járatszám szűkítés, de mi mindenkinek azt mondtuk: mikor máskor ne menne a kisvasút, ha nem hétvégén délután? 

Nem is csalódtunk, időben megérkezett az MK48-as mozdony által vontatott két vasúti kocsi.

Indulás előtti pillanatok, a mozdony nemsokára a szerelvény elejére tolat.

Igényes munkának tűnik a sok évtizedes vasúti kocsik felújítása, minden korabeli hangulatot áraszt.

A mai sztenderdeknek megfelelően került kiépítésre a peron, az egyik kocsi már a május végi Vál-völgyi Zsúrt hirdeti!

Tolatás a szerelvény elejére.

Újszerűnek ható kályhák biztosítják a komfortos téli utazást is.

Jó időben, lehúzott ablakokkal indulunk, bízunk benne, hogy a meleg nyári hónapokra üzembe állítanak teljesen nyitott kocsikat is.

Menetjegyünk, amely a teljes vonalra retúr utazásra 1.000 Ft-ért, kisgyermekeknek, nyugdíjasoknak és diákoknak 600 Ft-ért vásárolható meg. Korrekt árnak tűnik másfél óra élményért, de az állomásokon nagyon hiányoljuk a menetrendi eligazító táblákat. A jegy megvehető a vonaton is a kalauznál - felár nélkül.

Távoli utasnak talán kissé unalmas és nem annyira vadregényes a táj, nekünk "hazai pálya". De a lényeg, a vonatozós feeling maximális a sínek illesztése okozta hamisítatlan döccenőkkel.

Ez tényleg közelinek tűnik, de itt megjegyezzük azért, hogy Bicskén vonatrengeteg robog naponta gyakran 100-140 kilométeres tempóban, hasonló távolságban a családi házas övezetek házaitól.

A tartalék kocsi csúcsforgalom esetére. Van még egy "full extrás" légkondicionált is - különleges alkalmakra.

Felcsút (korábbi nevén Alcsút-Felcsút) vasútállomás több éve szépen felújított állomásépülete. Jó hír, hogy nincs rohamtempó, a vonat mindenhol legalább 10 percet áll, így van lehetőség egy kávézásra-fagyizásra, mosdóhasználatra is. Kár, hogy az egyetlen kiszolgáló - legjobb szándéka ellenére is - csak hosszasan tudott egyszerre 3 pultot (a jegyvásárló hellyel együtt) ellátni.

Remek munka és esztétikum minden állomás, a fű kifogástalanul zöldell, tetszik a környezet.

Pihen a szerelvény a középső, felcsúti állomáson.

És akkor foglalkozzunk egy kicsit külön is a mozdonnyal, mint ahogy kis barátunk is teszi.

A Ganz-MÁVAG gyárában 1959-ben kezdték el gyártani az MK48-as dízelmozdony szériát. A véletlenül (?) éppen 2016-os lajstromszámú darabot - kinyomoztuk - 1961. augusztus 23-án állították üzembe Nyíregyházán, azaz idén lesz éppen 55 éves.

Lassan indulunk tovább az Alcsútdobozi Arborétum irányába.

A mozdony vezérlőállása. Ez még nem a joystick-os vezérlőpanel...

Indulás!

Elhagyja a szerelvény Felcsútot.

Ez valóban fapados, de éppen ettől korabeli. Mindenesetre hát- és derékfájósok hozzanak magukkal kispárnát a sok döccenő miatt.

Arborétum - végállomás!

Itt már komolyabb terepmunkát igényelt az állomás kialakítása, a vonal egyébként az 1970 körül megszűnt Bicske-Székesfehérvár vasútvonal egykori nyomvonalán éledt újra.

Ez már a visszaút, újra Felcsúton pihenünk 10 percet.

Közben az eső is elered, sőt szakad.

És végül a búcsú pillanata a Puskás Akadémiánál tolatás közben. Élmény volt mindannyiunknak, jó szívvel ajánljuk kisvasút-rajongóknak a vonalat, főleg a kapcsolódó programlehetőségek (focimeccs, arborétum, rendezvények, stb.) és Budapest közelsége (fél óra autóval) miatt. Várjuk a folytatást Bicske, Etyek és az ottani borospincék irányába!