ELŐSZÓ „Az egész ország itt van kicsiben, annak minden gondjával, bajával, örömével, bánatával, reményével együtt... ” – mondta a Kossuth Zsuzsa Gyermekotthonról egy ott dolgozó pedagógus 2000-ben. A mikro-Magyarország konkrétan azt jelenteti, hogy a magyar társadalom tipikus problémái azokon a nehezen kezelhető, nehéz sorsú, védtelen gyermekeken csapódnak le leginkább, akiket különböző súlyos okok miatt be kell fogadnia a 88 éve működő Gyermekotthonnak. Az idézett mondás a mostani események tükrében még aktuálisabbá válik: János, aki 26 éven keresztül szemmel láthatóan is sikeresen vezette ezt az intézményt, már nem igazgató, a gyermekek hamarosan csomagolnak, az ország egyik legszebb angolparkjával rendelkező, csodálatos, frissen felújított Batthyány-kastélyt pedig... A rövid fejezetek azokhoz szólnak, akik elég bátrak és nyitottak ahhoz, hogy megismerjenek egy új – igazságkereső, és épp emiatt ma még tabunak számító – nézőpontot. Folytatáshoz kattints!
I. fejezet: A PROPAGANDA Volt már példa arra, hogy az iskolán belüli „propaganda” hatására nagyon sok gyermek egyszerre, valóságként élte meg mások, illetve a saját szexuális képzelgéseit: „Az ötgyerekes ügyvéd [...] Felidézi a pedofília-szakirodalom legismertebb ügyét, amely 1983-ban az Egyesült Államokban robbant ki, és amelybe végül már több száz gyermeket vontak be sértettként. A hat évig tartó per az ország legdrágább eljárása volt, végül felmentéssel végződött. Egyetlen iskolai előkészítőbe járó gyermek fantáziálása robbantotta ki! [...] A kérdésre, miért találnának ki olyan zaklatási történeteket, amelyek nem igazak, a szakértő azt mondja: ha egy gyerek sokszor hall valamit, azt egy idő után valóságként élheti meg.”
Forrás: http://magyaridok.hu/lugas/erintesek-nem-minden-elkoveto-klasszikus-pedofil-1162387/ Megértem mindazok felháborodását, akik csak az országos médiákból értesülnek a „példátlanul nagy ügyről”, hiszen családapaként én is elítélem a gyermekek ellen elkövetett bűncselekményeket. Azonban ha egy pillanatra félretesszük az indulatainkat, és a riportokban elhangzott adatokra koncentrálunk, a logika alapvető szabályai szerint is kétséges annak a sötét képnek a hitelessége, melyet a média a nézők elé tár. A korábban ott lakó nevelők és az egykori gyermekotthon lakók az elmúlt 13 hónapban több ízben jelezték aggályaikat a riportokban elhangzott állításokat megkérdőjelező, több száz tagból álló, nyilvános Facebook-csoportokban – pl. az ominózus igazgatói szobának átlátszó (!) üvegezett ajtaja van, forgalmas folyosóra nyílik –, de ezek az észrevételek NEM kapnak teret a médiákban. Vajon miért nem?
Az ügyet a számok tükrében értelmezve pedig további aggályok is felmerülhetnek. Például, figyelembe véve a sértettek számát (17 fő), az állítólagos cselekmények rendszerességét (heti több alkalom/fő – lásd a legutóbbi riportot 16‘26“-nál: „...két-három naponta jártam be hozzá...”; a tavalyi műsorban lásd 16’38“-nál: „Heti kétszer, 8 éven keresztül...”; stb.), az állítólagos cselekményeknek a becsült hosszát, illetve az időintervallumot, ami alatt az állítólagos cselekményeket folyamatosan és párhuzamosan el kellett szenvedniük (több év), a riportokban elhangzott és a becsült számokat beszorozva életszerűtlennek tűnik számomra, hogy pl. 5 év alatt kb. 8.000 ilyen eset történjen párhuzamosan, kb. 4.000 órában! (A számok heti vagy havi bontásban is furcsák.) Az átlátszó, üvegezett ajtó ténye miatt is kérdezem: de miért kellene elhinni azt, ami életszerűtlen?
Létezik olyan vélemény, mely szerint bizonyos médiák inkább a szenzációt keresik az igazság helyett, mert az igazság ma bizonytalan valuta: időnként igen alacsony a hírpiaci árfolyama. A szenzációkeresés jelenségére utal a korábban említett cikk alcíme is: „...az ártatlan, kiszolgáltatott gyermek képe jobban eladható” (a link két bekezdéssel feljebb található). A sajtó, ha úgy gondolja, akkor a whisky-s rablóból (egy bűnözőből!) sztárt csinál, míg másokat egy életre megbélyegez. A gondolkodás képessége az egyik olyan tulajdonság, amely megkülönbözteti az embert a többi élőlénytől. Érdemes azonban ügyelni arra, hogy ezt a képességünket ne hagyjuk visszafejlődni. Léteznek olyan főállású (jól megfizetett) szakértők, akik épp a gondolkodásról szeretnének leszoktatni bennünket!
FIGYELMÜNK LEKÖTÉSÉRE tudományok születtek, virágzó iparágak jöttek létre. Vekerdy Tamás pszichológus szerint a propagandával fokozatosan kikapcsolható az agykéreg normális működése. Kijelentése nem meglepő, hiszen tudományosan bizonyított az a mechanizmus, mely szerint a gyűlölet egy konkrét személlyel szemben – vagy akár egy társadalmi csoporttal szemben – beszűkíti a tudatot, és folyamatos vágyat ébreszt hasonló (megerősítő) tartalmak befogadására. Propaganda hátszéllel a gyűlölet futótűzként terjedhet egyik emberről a másikra. Vannak, akik még ennél is keményebben fogalmaznak: akár a DROG, a propaganda is profitot termel a gyártóknak, terjed, függőséget okoz, és felfalja az emberek agyát! A médiák nyíltan dicsekednek a nézettséggel, mert műsoraik „nagy hullámokat vetnek”, a bírálatokra pedig általában annyi a válasz, hogy „csak a munkánkat végezzük”.
Ebben az ügyben tavaly október 6-án indult be a közvélemény-formáló gépezet (a botrány kirobbanása), majd beindult egy másik gépezet is. A köztiszteletben álló gyermekvédelmi szakembert pontosan 1 évvel ezelőtt letartóztatták, és ma sem tudhatjuk, meddig lesz a lehető legszigorúbb, azaz fegyház fokozatú körülmények közé kényszerítve, megfosztva személyi szabadságától. A vádak nincsenek bebizonyítva, de a vádak lehető legsúlyosabb következményeit már viselnie kell. A propaganda döbbenetes – hozzáteszem: káros – hatásáról szóló, öt összegző kérdésem következik.
1./ Vajon átveheti-e a bíróságok igazságosztó társadalmi szerepét a média? (A volt igazgató hiába tagadja a vádakat, már most „bűnös” a közvélemény szemében, annak ellenére, hogy a bírósági tárgyalások még el sem kezdődtek!)
2./ Elfogadható-e, hogy az ártatlanság vélelme helyébe a bűnösség vélelme lépjen, mint ahogy az a különböző diktatúrák, illetve a középkori inkvizíciók idején volt tapasztalható? 3./ A „molesztálásokról” szóló, korábban az egész országot bejáró címoldalas hírek ellenére, sem a budapesti Szőlő utcai javítóintézetben, sem az Alföldi utcai befogadó otthonban nem talált a rendőrségi vizsgálat bizonyítékot a nevelők által elkövetett szexuális zaklatásra, visszaélésre, azonban a hivatalos cáfolatok már NEM kerülnek be a köztudatba. Vajon miért nem? 4./ A gyermekotthonok kapcsán milyen cselekményekre asszociál az emberek többsége manapság? 5./ Mi jut eszébe ma 10 millió embernek Bicskéről?
II. fejezet: A GÉPEZET Ha egy Tanító bajba kerül, szenvedése nem lehet más, mint Tanítás. Ezt a Biblián kívül más történelmi példák alapján is megállapíthatjuk. De vajon mit lehetne most megtanulni? Egyre többen ismerik fel a világméretű jelenséget, az elgépiesedést. Hétköznapjainkban azonban nemcsak gépekkel vagyunk körülvéve, hanem különböző gépezetekkel is. Cserélhető alkatrészeik emberekből állnak, mégis állandóan azt a panaszt halljuk, hogy embertelenek. Nem érvényesül az ártatlanság vélelme? Helyébe a bűnösség vélelme lép? Figyelmen kívül hagynak fontos tényeket? Emberi jogok sérülnek? Igazságtalanságok, megbélyegzések, karaktergyilkosságok történnek? Panaszkodunk? Tiltakozunk? Szinte hallom a választ: ha-ha-ha-ha... a gépezetek kacagni is tudnak.
„Fejlődést” is tapasztalhatunk. Egyre „jobb” politikai/publicisztikai/üzleti/szakértői/jogi (sablon) szövegekkel indokolják meg a különböző gépezetek a saját „szükségszerű” tevékenységüket, egyre nagyobb és tartósabb fájdalmat okozva az embereknek. A gondolkodásról való leszoktatás következményei, az indulatok szítása okozta mély hegek, a kialakuló társadalmi bizalmatlanság lenyomatai pedig generációkon át megmaradnak. Például, a nézettség növelése érdekében kirobbantott botrányok egyenes következménye az, hogy az egészséges, teljes emberi élethez nélkülözhetetlen, egyik ősi szeretetnyelv – lásd az alábbi két cikket – már gyanúsnak, sőt, „bűnnek” számít manapság!
1.) http://www.magyarkurir.hu/hirek/hogyan-tesz-egeszsegesebbe-ha-valaki-megolel
2.) http://folyoiratok.ofi.hu/uj-kozneveles/az-erintes-varazsa De a gépezeteknek is vannak korlátaik. Például nincs befolyásuk a Facebook-csoportok tagjainak a véleményalkotására. Ha nem engedjük őket beférkőzni a fejünkbe, akkor nincs tényleges hatalmuk a lelki erőnk, az elménk, a szívünk, a döntéseink felett sem. A napfogyatkozás nem tart örökké. A sötétség okozta fájdalmat pedig el kell tűrni. MEGMARADNI EMBERNEK – gépek, gépszerű emberek és gépezetek között is.
Szerintem EZ a Tanítás.
Király Dávid Zsolt zeneszerző www.kiralydavidzsolt.hu
Utóirat: levél a 2060.BLOG főszerkesztőjének Tisztelt Komjáthy Úr! Szombaton, október 21-én lesz pontosan 1 éve annak, hogy Jánost megfosztották a személyi szabadságától. 22-én volt a békemenet: http://2060.blog.hu/2016/10/22/toretlen_hit_janos_bacsi_a_gyermekotthon-igazgato_artatlansagaban
Idén áprilisban Ön egy közleményt tett közzé a három Facebook csoportban, mely szerint a nyomozás lezárultáig – a családtagok kifejezett kérésére – a 2060.blog nem tesz további híranyagot közzé János ügyével kapcsolatban. A nyomozás már lezárult, a vádemelés pedig megtörtént. Tollat ragadtam, mert egy aggasztó (világ)jelenség elburjánzásának vagyunk a szemtanúi: a nagy médiák „tájékoztatás” címszó alatt egyre erőteljesebben befolyásolják a közgondolkodást, egyre nagyobb indulatokat szítanak, mit sem törődve a káros társadalmi következményekkel.
A sajtó, ha úgy gondolja, egy életre megbélyegez embereket, a bűnözőkből (pl. a whisky-s rablóból) pedig sztárt csinál. Úgy vélem, érdemes egy magasabb perspektívából is értelmezni ezt a bonyolult ügyet: János tagadja a vádakat, az ügyről szóló műsorok szerintem aggályosak, az ártatlanság vélelme pedig súlyosan sérült. Érdemes kérdéseket megfogalmazni. Igazságtalannak tartom Bicske város megbélyegzését is. Amennyiben a cikkemen kívül e soraimat is közügynek tartja, hozzájárulok ahhoz, hogy ez a levél a cikkem alatt, utóiratként, nyílt levélként megjelenhessen.
Budapest, 2017. október 18.
Tisztelettel: Király Dávid Zsolt
