2060: Csibész kölyök voltál a rossz nyelvek szerint gyermek-korodban. Miben nyilvánult ez meg?
Anti: Legenda számba mentek rosszaságaim, amelyekért gyakran kaptam Néma Pali bácsitól fülest. Tesómat a „kis Metzger bátyjaként” azonosították, azt hiszem ez sok mindent elmond azon kívűl, hogy szünetben rendszeresen vegzáltam a lányokat, egyszer sikerült egy szemüveget is kilőnöm csúzlival – hál’Istennek csak azt. A „törés”, azaz a jó útra térés 14 évesen kezdődött, amikor bátyám kempózni kezdett.
2060: Tényleg segítenek a küzdősportok a gyermekek jó útra térésében?
Anti: Én inkább úgy fogalmaznék, hogy egy helyes erkölcs, látókör és morális tartás megismerésében és annak a napi életvitelbe történő beépítésében segít.
2060: Nem volt könnyű veled időpontot egyeztetni, úgy érzékeltük, folyamatosan lótsz-futsz, tárgyalsz, intézkedsz, azaz mozgásban vagy.
Anti: Jól láttad, bár a bicskei közvélemény kempóedzőként ismer, azért van több állásom is. Főállásban – folytatva a családi vasutas hagyományokat – a MÁV Szolgáltató Zrt Baross Gábor Oktatási Központjában vasútszakmai oktatóként és hatósági vizsgabiztosként 47 vasútállomás közel 600 dolgozójának forgalmi biztosító berendezésekkel kapcsolatos ismereteit fejlesztem, ellenőrzöm. Saját vállalkozásomban tréner-tanácsadóként tevékenykedem, őstermelőként méhészkedem és besegítek a felvidéki kempóélet fejlesztésébe is. Vallom, hogy az embernek ügyes szervezéssel mindenre jut ideje, amire akarja. Mindez persze nem működne egy kiváló családi háttér, segítő feleségem és gyermekem nélkül. Egyikük sem kempózik, de emiatt nincs bennem hiányérzet.
2060: Három és fél évtized. Ez az, amennyi ideje létezik Bicskén küzdősport, azon belül kempo. Mire emlékszel a kezdetekből, a hőskorból?
Anti: Akkoriban mindannyian a Bruce Lee és a Chuck Norris filmeken nőttünk fel. Előbbi a kung-fu, utóbbi a taekwando egy ágát művelte. 1979-ben a Bicskei Művelődési Központban Várszegi Rudolf barnaöves kempó mester tartotta az első tréningeket, s sokat segített az Ausztráliában élő Harnoss Imre az első kempó edzésmódszerek magyarországi meghonosításával.
2060: Versenyzőként mire vitted? Voltak jelentős eredményeid?
Anti: Az első időszakban kick-boksz versenyeken indultunk, majd egy idő után hoztuk létre a saját szabályrendszerünkön alapuló kempó versenynaptárát. Számos versenyen szereztem érmet és kupát, de talán egy Világ Kupa negyedik helyezést tartok a legrangosabb sikernek. 2003-ban „akasztottam szögre” a kempóruhát.
2060: Mi változott azzal, hogy 1995-ben átvetted a bicskei kempóélet vezetését, irányítását?
Anti: Budapesti középfokú tanulmányaim során már a kollégiumban tudatosan kerestem az edzéslehetőségeket, Várszegi Rudolf és Juhász Ferenc edzéseit látogattam hetente 5-7 alkalommal, 4 éven át. Hazatérve csalódottan láttam, hogy a kezdeti lendület után elhalt a bicskei kempóélet, ezért 1995-ben létrehoztuk társaimmal a Dinamik Harcművészeti Egyesületet, amelynek az induláskor idősebb Krajczár Gyula adott helyet a 2-es iskola tornatermében. A cél természetesen a helyi küzdősport tevékenység újbóli beindítása, felpezsdítése és stabilizálása volt.
2060: Mennyi időre volt szükség ahhoz, hogy elmondhassuk: megfelelő infrastruktúra és pénzügyi háttér áll mögöttetek? Folytatáshoz és csodálatos képgalériánkhoz kattints!