Visszatért korábbi munkahelyére Tóásó Előd. Szeptembertől informatikát tanít a tatabányai Mikes Kelemen Középiskolában. Tóásó idén áprilisban tért haza Bolíviából, ahol terrorizmussal és Evo Morales bolíviai elnök elleni merénylettel vádolták, emiatt hat évet kellett börtönben töltenie.

Lukács Csaba, Tóásó párfogója a Borsnak elmondta, hogy a barátja úgy döntött, szeretné visszakapni a régi életét, és elege lett a túlzott figyelemből, ezért ment vissza tanítani. Tóásó Előd diákjainak nem beszél a börtönévekről. Egy ideig nővérénél, Editnél lakott Száron, de a munka miatt átköltözött Tatabányára, ahol egy albérletben él.

Korábban nővérével, Tóásó Edittel készített hosszabb interjúnkat megtekintheted ITT!

Szerdán átadták Tatán a megújult Réti-8-as tavat. Bitay Márton, a Földművelésügyi Minisztérium állami földekért felelős államtitkára avató beszédében kiemelte, hogy a beruházás összefogás eredménye, amelyhez hozzájárultak a civil szervezetek, az Által-ér Szövetség, a tatai járás önkormányzatai, a szakmai szervezetek és a kormányzat. Az államtitkár hozzátette: szemmel látható, hogy éveken, ciklusokon átnyúló, sok apró kockából összerakott tudatos építkezésről van szó, amelynek célja a természet védelme és Tata forrásainak ésszerű hasznosítása.

Az uniós támogatással megvalósult beruházás célja a 22 hektáros, korábban kiszáradt halastó vízi élőhellyé alakítása, és a területet szabadidős és ismeretterjesztési célokra való hasznosítása - mondta Musicz László projektmenedzser.

A Réti halastavakat az Esterházyak építették 1896-ban. Létesítésük előtt nádasok, mocsarak húzódtak Tatától a Dunáig. A nagy kiterjedésű lápvidéket az Által-ér és a helyi, bővizű langyos források táplálták. A halastó vízutánpótlásához ismét felhasználják a források vizét, amelyek a térségi bányaművelés megszűnése után újrafakadtak. (forrás: MTI, fotó: Bodnár Boglárka) A tó távlati képének megtekintéséhez kattints!

2015. november 13-án szakmai konferencia, ünnepi gyűlés és műsor keretében ünnepelte fennállásának 15 éves évfordulóját a tordasi Értelmi Fogyatékosok és Pszichiátriai Betegek Otthona. Korábbi cikkünkben beszámoltunk a sajtónyilvános, kitűnően megszervezett eseményről és kilhasználtuk a lehetőséget, hogy Inotay György igazgatóval – szakmai előadását és az évfordulós gratulációnkat követően – beszélgessünk egy kicsit.

2060: Gyuri, nem erre számítottunk. Egy ilyen intézményben marcona, kigyúrt ápolók egzecírosztatják a kényszerzubbonyban rikoltozó, csillárokon hintázó „őrülteket”. Ehhez képest nyugodt, családias a hangulat és közvetlen a hangvétel. Mindig így van ez, vagy csak az évfordulós ünnepnek szól?

Gyuri (mosolyog): Szeretnék eloszlatni egy tévhitet és számos sztereotípiát. Véleményem szerint a pszichiátriák zárt osztályain sem így dolgoznak a szakemberek, de a mi otthonunk egy nyitott intézmény, pontosabban nem is egy, hanem kettő. Irányításommal Tordason elsősorban értelmi fogyatékosok boldogulásáról, mindennapi életéről gondoskodunk, míg a Budapesten, a XVIII-ik kerületben található részleg főleg a pszichiátriai betegek bázisa. Hangsúlyozom, hogy egyik létesítményünk sem „diliház”, zárt osztály, hanem abszolút nyitott, bárki bármikor távozhat, sőt hosszú előjegyzési listánk van a beköltözőkre vonatkozólag. Nem véletlenül, hogy az itt lakókat nem is betegnek, hanem lakónak szólítjuk.

2060: Egy ilyen évforduló mindig alkalom egy kis visszatekintésre. Mit tekintesz az intézmény és a Te irányításoddal eltelt 5 éves időszak legnagyobb sikerének?

Gyuri: Azt, hogy minden válság ellenére létezik, és magas lakólétszámmal is jól működik az intézményünk. A lakók mindkét helyszínen jól érzik magukat és – ahogy észlelted magad is – családias a légkör. Sok más megyei intézményhez hasonlóan a fővárosi fennhatóság fenntartásból alól évekkel ezelőtt kikerültünk, jelenleg a fenntartónk a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság, közvetlenül a Fejér Megyei Igazgatósággal működünk együtt.

2060: Hogy lesz valakiből fogyatékos-pszichiátriai intézményvezető? Mindig erre készültél?

Gyuri: Nem, az én pályafutásomban is voltak kisebb kanyarok. A pest megyei Tökön élek, s ugyan intézményvezetőként dolgoztam korábban a Máltai Szeretetszolgálatnál, a gyermek- és családvédelemben is, a Pest Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatot vezettem, de a mostani területemre mondhatni véletlenül, egy kutatás kapcsán sodródtam. Itt ragadtam, de nem bánom, sőt nagyon megszerettem a bentlakásos ellátást a pszichiátriát éppúgy, mint az értelmi fogyatékosok világát.

2060: Mekkora létszámú dolgozói csapattal és hány lakóról gondoskodtok?

Gyuri: 240 alkalmazottal 448 ellátottról gondoskodunk. Tudom, ez az 1:2-es arány magasnak tűnik, de tessék csak az ausztriai statisztikákra gondolni, ahol két alkalmazott jut egy betegre, ápoltra, lakóra. S ez lenne szakmailag az indokolt, ideális állapot. Munkatársaim rendesen le vannak terhelve a napi munkavégzés során, hiszen szakterületük folyamatos készenlétet, odafigyelést és felelősségteljes törődést igényel.

2060: Kik és hogy kerülnek ide?

Gyuri: Mint említettem nyitott otthon vagyunk mindkét helyszínen. Csak nagykorú lakókat fogadunk, várólistán különösen Budapesten hosszú, hiszen messze több a jelentkező, mint a férőhely. Tordason egy fokkal jobb a helyzet, bár itt a beköltözések üteme lassúbb.

2060: Bemutatnád közérthetően a különbséget az értelmi fogyatékos és a pszichiátriai beteg között?

Gyuri: Fogyatékosaink nagy része meglévő, születéskori rendellenességgel kerül ide, míg a pszichiátria területén kb. 280 féle betegséget kell felismernünk illetve hosszabb távon kezelnünk, ellátnunk. Ők betegségük ébredése előtt az élet legkülönfélébb területein, „normális” életet éltek. A legismertebb a köznyelvben talán a skizofrénia vagy a tudathasadás néhány változata.

2060: Bevezetőnkben írtunk a családias, nyugodt elhelyezésről, bánásmódról.

Gyuri: Apartmanos rendszerben él a lakóink nagy része, miután nincsenek bezárva, szökés sincs – elsősorban azért, mert jól érzik magukat itt. Az autizmusban szenvedő vagy halmozottan sérült lakóink részére akadályozottságukhoz igazodó, „testre szabott”, külön lakókörleteket tartunk fenn, ezek a „kis-házaink”.

2060: Hogy kezeli az állam ezt a területet? Melyek a legnagyobb problémák? Az interjú folytatásához és további helyszíni fotóinkhoz kattints!

Holtan találták a rendőrök Tök külterületén 2015. november 17-én a kora délutáni órákban azt a férfit, akit a Zsámbékon, 2015. november 16-án elkövetett emberöléssel összefüggésben keresett a nyomozóhatóság. A férfi halálának körülményeit a Budaörsi Rendőrkapitányság a közigazgatási hatósági eljárás szabályai szerint vizsgálja.

Egyes hírek szerint az erdőben felakasztotta magát a körözött férfi, aki az áldozat másodunokatestvére volt és a házban burkolási munkálatokat végzett. Szakértők bevonásával vizsgálja továbbá a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság, hogy a férfi az emberölés elkövetésével milyen módon hozható összefüggésbe. (képünk illusztráció!)

Holtan találtak otthonában egy zsámbéki nőt szombat este, az elsődleges adatok szerint gyilkosság történt. A Pest megyei rendőr-főkapitányság szakértők bevonásával vizsgálja az ügyet, részletes tájékoztatást későbbre ígértek a rendőrök.

Információink szerint az áldozatra egy hozzátartozója talált rá. A gyilkosságot állítólag kalapáccsal követték el a Bethlen Gábor utca egyik házában. (forrás: origo.hu, fotó: Wéber Zsolt/blikk.hu)

Ezen a hétvégén Dunaújvárosba látogatott csapatunk, ahol a rácalmási lányok voltak az ellenfeleink. Velük mindig ki-ki mérkőzést játszottunk, kicsit presztízsmeccs az ellenük való játék. Évek óta fej-fej mellett haladt a bajnokságban a két csapat, hol nekünk kedvezett a szerencse, hol nekik. Az elmúlt szezonban pont ez a csapat taszított le minket a jobb pozícióból, így mindenképp úgy indultunk neki a derbinek, hogy nyernünk kell. Az ellenfél keretében volt ugyan némi változás, gyors lábú, ügyes irányítójuk kiesett a játékból, ennek ellenére a játékoskeretük közel ugyanaz volt, mint az elmúlt szezonban, s vannak új igazolásaik is. Mi is hiányosan érkeztünk a mérkőzésre, munka és iskola miatt többen nem tudták vállalni a játékot. A mérkőzést megelőzően az igen agresszív és gyors szélsőjük, valamint a jó képességekkel rendelkező beállósuk elleni védelemre készültünk.

A mérkőzés nagyon döcögősen indult számunkra. Rengeteg technikai hibával kezdtünk, amiből könnyű labdákhoz jutott az ellenfél. Szerencsére a védekezésünk jól összeállt, így bár az első percekben az ellenfél vezetett, sikerült fordítanunk és a pihenőre 2 gólos előnnyel mentünk. Félidőben 8-10-et mutatott az eredményjelző a javunkra. A szünetben az edzőnk a védelem keménységènek fenntartását és a gyors indulásokat, valamint a pontos passzok kivitelezését kérte a csapattól. A védekezésben mind a szélső elleni, mind a beálló elleni határozott játék jól működött. A fal masszív gátat épített a kapu elé, ami nagyban segítette kapusaink munkáját, sikeresen tudtak rendre hárítani, amiből sok gyors indulásunk adódott. A végeredmény 14-24 lett nekünk, ezzel megszereztük ismét a nagyon fontos 2 pontot. A mérkőzésről összeségében elmondható, hogy bár nehezen indult számunkra, véleményem szerint megérdemelten hoztuk el a 2 pontot, ami most a kitűnő védekezésünk eredménye volt. Az edzői értékeléshez, a forduló többi eredményéhez, az aktuális tabellához  és a jegyzőkönyvhöz kattints!

Egy emberöltő Arany János értelmezésében, a "Toldi"-ban még az átlagos emberi életkor idejét jelentette, mai jelentése azonban általában 25-35 évet takar. Ez egy nemzedékváltás átlagos ideje, tehát ennyi idő alatt jutnak el az egy időben születettek a felnőtt, szülő korba.

Nos, ez az emberöltőnyi idő, esetünkben éppen 30 esztendő kellett ahhoz, hogy a magyar labdarúgó válogatott újra világversenyen (Európa- vagy világbajnokságon) vehessen részt. 20 éves voltam az 1986-os mexikói vb idején és jövőre éppen az Európa-bajnokságon leszek 50, tehát nyugodtan elmondhatom, hogy életem legjava, legerősebb és legeseménydúsabb évtizedeim teltek el válogatott szinten "topfoci" nélkül. Sportszerető generációm nagy fájdalma volt ez a szűk három évtized.

Elérzékenyültem vasárnap este és a büszkeség, elismerés érzése mellett felidéztem magamban azokat a pillanatokat, amelyeket fiatalon átélhettem személyesen vagy a televízióban válogatottunk szereplése kapcsán, és amelyekről eddig csak mesélni tudtam gyermekeimnek.

Láthattam a tv-ben 1978-ban, hogy a tatabányai Csapó Karcsi a világbajnokság egyik leggyorsabb góljával vezetést szerez Argentína ellen (sorainkban nyilasival és Törőcsikkel), aztán 1981-ben a vasasos Kiss Laci norvégiai dupláját is. Aztán nem sokkal később itthon a Népstadion felső karéjában "hatvannyolcezred magammal" úgy ültünk, hogy szó szerint összeért a vállunk. A vállvetve történő szurkolásnak meg is lett az eredménye, hiszen Norvégia (de ja vu!!!) 4-1-es leigázásával kijutottunk a spanyolországi vb-re.

1982-ben kisebb világszenzáció volt, hogy Salvadort - Kiss Laci 7 perc alatt szerzett mesterhármasával - 10-1-re léptük le, Argentínától kikaptunk és a Belgium elleni 1-1 a kiesésünket jelentette. Meg lehet nézni, hogy azóta gyakorlatilag minden világversenyen tovább lehetett jutni a csoportkörben elért 1 győzelem, 1 döntetlen és 1 vereség mérleggel. Akkor és ott nem!

1986-ban Mexikó és Irapuato a szovjetek elleni "tésztás" 0-6-tal. De szerettem volna azt követően vb-ken vagy eb-ken azon vitázni, hogy spenótot, tésztát vagy steaket lett volna célszerűbb fogyasztani. Emlékeim szerint az egyenesági kieséses szakaszba jutás itt talán már csak a gólarányon múlott, tehát egy szűkebb "baráti" zakó mellett is meglett volna.

És utána csönd. Csönd. Csönd. 30 évig, köszönöm fiúk a tegnapot is és az egész sorozatot is! És azt is, hogy innentől már nemcsak mesélek, hanem mutatok is! Hajrá Magyarország!